Leírás

„Ambrus Lajos nem egyszerű­en közösség nevében szól – so­rai között őrzi azokat a hango­kat is, melyek a felelősség ride­gebb tájait írják körül. Gyakran használja a biztos-pontos identi­tású többes számot, mely eszköz a kézben, megnyerő rítus a vers­ben. Kötetében úgy egyesül az individuum önkeresése és a kö­zösségi indíttatás, hogy mindvé­gig természetesnek érezzük a „megmentett hűség” jegyében fogant kifejezésmódot. A költő visszafogottsága – saját magával szemben – ugyanakkor az értékválasztások tudatosságát jelzi. Ebben a világban nincsenek nagy bizonytalanságok, nincse­nek végső összeomlások – min­den tragédiát emberivé old a megfontolt hang, a zabolázott kimondásvágy.” (Fűzfa Balázs)