Leírás

A valóságban nem a kozmikusan kedvező helyzet, hanem az eszkimó-lét kísérti a magára maradt embert. Az embernek magára hagyottan, a történelmi és a kozmikus kilátástalanságban, transzcendens hittel nem a soha meg nem érkező Godot-ra – az emberiség beteljesíthetetlen vágyainak hordozójára – kell várakoznia, mert nincs olyan helyzet, amely választásában jó vagy rossz között megtörhetné másra hangolt akaratát.
Akárhogy modernkedünk vagy posztmodernkedünk, az abszurd vagy a magunk teremtette külön világ eszmeileg és morálisan éppoly elfogadhatatlan, mint az örök belenyugvás, visszahúzódás a meglévőbe, a bornírt valósággal való kiegyezés.
Az alkotásokban megjelenített (elképzelt) abszurdot a valóságos abszurd haladta túl. A lehetetlennek látszó is megtörtént. A harmadik évezred elejére a bensőkben táplált remények, bizakodások igencsak megfogyatkoztak. Mégsem adhatjuk fel a küzdelmet. Ebben segít Madách Tragé­diájának filozófiája.

Ungvári Zrínyi Imre írása a Pro Minoritate folyóiratban