Leírás

„A deltatorkolat versei az Időcetben, hangfonatok, metaforanádasok, a konkrétum epikus jellegű tutajai, szélfúvásban végigpörgő atlaszlapok, a tudat külvilágot tapogató szókesztyűi, a létezés álombeli léghajóinak felszálló és leereszkedő sárkányszárnyai. Fricskák, az ember orrára ugró, odacsappantó kis halak. Egy mondhatni regényfolyammá alakított verssorozat, többféle hangnem, ugyanaz a forrás, ugyanaz az út.

Haszontalanságok gyűjteménye, örök virághatalom.

A kezdet és vég feje tetejére állított ideje otthonos, minden valóság, minden képzelet. Fűszál vagyunk egy repedésben.” (Boda Edit)

Boda Edit legújabb verseskötete izgalmas utazásra hívja az olvasókat. A kis formátumú kötetbe rendezett, néha csak szösszenetnyi versekből minden napra lehet találni valami útravalót a költőnőtől már megszokott, a valóság és a szürrealitás peremén táncoló stílusban.