Leírás

Gróf Mikó Imre neve összeforrt az erdélyi közélettel, a kultúra és a tudomány pártolásával – kortársai nem véletlenül nevezték „Erdély Széchenyijének”. De ki volt ő apaként, a nyilvánosságtól távol, a levelesládák mélyén?

Ez a kötet olyan dokumentumokat tesz közzé, amelyek segítségével betekintést nyerhetünk a Mikó család életébe. Miután 1849-ben elveszítette feleségét, Rhédey Mária grófnőt, Mikó Imre egyedül vállalta fel három gyermeke nevelését – és tudatosan leveleket is váltott velük, valahányszor a kötelesség elszólította otthonról. A gyermekek pedig írtak: Máriskó, az elsőszülött lány szeretettel teli, mindig az apját váró sorokat küldött; Ádám, az ifjú gróf, heidelbergi, berlini és párizsi tanulmányairól számolt be éles elmével, európai szemléletű körültekintéssel. Az ő levelei egy korszak lenyomatai: bécsi politikáról, hírtorzításról, a londoni világkiállításról, szegény sorban élő angolokról és büszkén viselt magyar ruhákról egyaránt szólnak – egészen addig, amíg 1862-ben, huszadik életévében, tífuszban el nem ragadta a halál. Annától kevés levél maradt fenn, hiszen ő édesapjával élt Kolozsváron, és csak ritkán adódott olyan élethelyzet, amely elszakította tőle, viszont neki köszönhetjük, hogy ez a hagyaték fennmaradt.

A kötet a leveleken túl közreadja Mikó Ádám Erdély délnyugati részéről írt útinaplóját és londoni feljegyzéseit, amelyek önmagukban is figyelemre méltó irodalmi és művelődéstörténeti alkotások.

Az egészet bevezető tanulmány megrajzolja a „Drága kicsi Papa” alakját: az özvegy apáét, aki elhunyt felesége végrendeletét tiszteletben tartva végigment azon a göröngyös úton, amit a Teremtő kijelölt neki, s a számára rendeltetett esztendők letelte után Máriskója ölelő karjai között megpihent.

Somogyi Gréta