Leírás

Túlzás  nélkül elmondható: szerzőink maguk is a  változás szereplői – sőt maguk is „válságtermékek”. Amikor új hangot keresnek akkor fő témájuk a válság, az értékek számukra sokszor érthetetlen változása.

Megérződik ez mindegyikőjük kifejezésmódján. Tapasztalható a fegyelmezett és racionális Bálint Zsuzsa stílusában, Ghirasin Anna megszólalásában vagy a kételyekkel küszködő Sütő Tamásnál. A prózában is: a szenvedélyes és patetikus Fábián Ármin Vincentiusnál, Hütter Vince sötét tó­nusaiban, Mares Eszter posztmodern élet­képeiben, Rappert Balázs epikus beállító­dásában és főleg Szejke Dóra már-már fe­minista módon nőies elbeszélésformájában.

Ghirasin Anna a legeredetibb és leg­színesebb egyéniség. A lírai műfajoknak éppúgy tehetséges művelője, mint a filozo­fikus haikunak vagy a sziporkázóan szel­lemes prózaversnek. Szavainak politikai súlya is van. Nála érzékelhetjük azt is, ho­gyan születik meg a személyes hitelesség vágyából az autentikus, sőt autonóm sze­mélyiség. Egészen más alkat a passzionátus Fábián Ármin Vincentius, aki mindent az abszolútum fényében fürdet, s akinek az írás, éppen ezért, mindig élet és halál kér­dése. (Törekvései Dante vagy Joyce „totális nyelvi világmodelljével” mutatnak rokon­ságot, hisz ő is a teljesség akarásával sze­retne alkotni.) Külön színfolt mindegyik fiatal. így a kötet szerkesztője, Sütő Tamás is.

Ezek az ifjú karakterek állandó válto­zásban vannak, és remélhetőleg folyamatos fejlődésben is. Intézményünk büszke öröm­mel támogatta önmegvalósítási erőfeszíté­seiket. Úgy véljük: mítosz, humanizmus, racionalizmus és szolidaritás egyaránt megszólal szövegeikben.

Annál is inkább, mert az Ennyi szerzői ezt nem politikusként, hanem mű­vészként teszik.        ( László Róbert)