Halász Kálmán (Brassó, 1900. szept. 28. 1978. jún. 3. Brassó) építészmérnök, szerkesztő. ~ Gyula fia, ifj. ~ Gyula öccse. Tanulmányait a brassói főreálban és a budapesti műegyetemen végezte. Mint építészmérnök szülővárosában önálló vállalkozóként több magán- és középületet, köztük turistaszállókat tervezett és épített, így a kisebbségi újságírók tusnádi üdülőházát. A Brassói Lapok, majd *Brassói Napló szakírója és kritikusa, a Turisták Lapja szerkesztője (1930). 1944 után a *Népi Egység munkatársa lett. Középiskolai tanár (194754), majd Brassó tartomány főépítésze, ill. vezető beosztású tervező.
Szakírásaival a Korunk, Utunk, Művelődés, Falvak Dolgozó Népe, Előre, Neuer Weg, Constructorul, Arhitectura hasábjain jelentkezett. Párizsban élő, Brassai néven hírnevessé vált fotóművész bátyjának leveleit franciából magyarra fordította és sajtó alá rendezte; ezek sorozatszerűen előbb A Hétben, majd Előhívás címmel önálló kötetben is megjelentek.
Szakírásaival a Korunk, Utunk, Művelődés, Falvak Dolgozó Népe, Előre, Neuer Weg, Constructorul, Arhitectura hasábjain jelentkezett. Párizsban élő, Brassai néven hírnevessé vált fotóművész bátyjának leveleit franciából magyarra fordította és sajtó alá rendezte; ezek sorozatszerűen előbb A Hétben, majd Előhívás címmel önálló kötetben is megjelentek.
Szerkesztett kötetei
Erdélyi turista. A Brassói Turista Egyesület kiadványa (Brassó, 1929–1931); Előhívás – levelek 1920–1940. (közread. Vál., jegyz. és utószó Horváth Andor. Buk., 1980)