Járosi Andor (Újsándorfalva, 1897. dec. 5. 1944. dec. 26. Magnyitogorszk) író, színikritikus. Középiskolai tanulmányait a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban és a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte, Eperjesen és Kolozsvárt folytatott teológiai tanulmányait Marburgban fejezte be. 1920-tól a kolozsvári magyar evangélikusok lelkésze, 1931-től teológiai magántanár.
A *Pásztortűz állandó munkatársa, 1939-től szerkesztőbizottsági tagja. Főleg könyvismertetéseket írt, a művelődési életet figyelemmel kísérő Krónika rovatot vezette, 1936-tól rendszeresen közölt színikritikákat. Részt vett az ESZC és a kolozsvári Magyar Színház drámapályázatának bírálóbizottságában (1936), az EIT tagja, az *Ifjú Erdély és *Erdélyi Helikon munkatársa, a marosvécsi Helikon-találkozók meghívottja. Zenebarát, hangversenyeket rendezett és hangversenykritikákat írt. Állást foglalt a *transzilvanizmus mellett (Erdélyiség és irodalom. *Pásztortűz 1936/1), elismerően értékelte a Vásárhelyi Találkozót (1937), kolozsvári esperesként tiltakozott a fasizmus, a zsidók elhurcolása ellen. 1944 őszén hadifogságba került, ott halt meg.
Írásait mély humanizmus, realista szemlélet és értelmezés jellemzi. A nagy Késztető címmel Ernst Elias Niebergall hesseni költőről emlékezik meg egy Niebergall-emlékfüzetben (1934), az Erdélyi csillagok c. gyűjteményes kötetben (Kv. 1935) Petelei Istvánról közöl esszét, több tanulmányban elemzi költő-barátja, *Reményik Sándor költészetét (1936, 1941), Schweitzer Albert c. portréjában pedig humanista eszményképét mutatja be (*Pásztortűz 1939/3).
*Reményik Sándor Az én lelkipásztorom (1932), Toldalagi Pál Éjszaka Kolozsváron (1939) és *Bartalis János Egy év… (1942) c. versét neki dedikálta.
(G. Gy.)
J. A. emlékezete. Lelkipásztor 1949. dec. Herédi Gusztáv: Az utóélet rezdülései. *Korunk Évkönyv 1976. 7581.