Parászka Miklós (Fogaras, 1953. jan. 26.) színházi szakíró, rendező. Középiskolai tanulmányait Gyergyószentmiklóson végezte (1972), majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán szerzett színészi képesítést (1978). Végzősként a szatmári Északi Színházhoz szerződik, ahol 1978-tól irodalmi műsorokat is rendez (Arany János, József Attila, Méliusz József, kortárs költők verseiből), majd 1986-ban színre viszi Jean Valjean román szerző Áldozati nemzedék c. művét, amely végleg eljegyzi a rendezői pályával. 1987-től a színház magyar tagozatának művészeti vezetője, 1990-től igazgatója, 1999-től emellett egy új színház: a Csíki *Játékszín alapító igazgatója is; 1990-95 között a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem tanára.
A 80-as évek derekától teljesedik ki színházi szakírói munkássága is: állandó szerzője a *Korunk színházi különszámainak; gyakran van *jelen cikkeivel, tanulmányaival *A Hétben is.
Színészi indulása arra a korszakra esik, amikor irodalmunkban vezető műnemmé vált az eredeti dráma, s uralkodóvá a kortárs világszínházi törekvésekhez való felzárkózás igénye, a stiláris megújulás jegyében a látványt és gondolatot egységbe foglaló szemlélet. Karakterszerepeket alakított, s ezeket egyfajta ironikus hangvétellel szőtte át. Amikor a 80-as évek második felében a színházak munkáját egyre szűkebb keretek közé szorította a diktatúra, néhány alkotótársával megtalálta a módját annak, hogy "korának lényegét" meghatározó előadásokat állítson színpadra. Ezek közé tartozik a Vihar (Shakespeare színműve), amelynek az ő olvasata szerint főszereplője Caliban, a vadember, ily módon tiltakozva a totalitarizmus kulturális pusztításai ellen. Gyakran szerepel vendégrendezőként a kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyváradi, debreceni színházban; legemlékezetesebb előadásai sorába tartozik A nagyratörő (Márton László), A leirat (Vacláv Havel), A vőlegény (Szép Ernő), a Csalóka szivárvány (Tamási Áron), A revizor (Gogol), a Caligula helytartója (Székely János).
1992-ben a sepsiszentgyörgyi Nemzetiségi Színházi Kollokviumon Örkény István Kulcskeresőkjével elnyerte a rendezői díjat; munkásságát 1994-ben az *EMKE Kádár Imre-díjával, 1998-ban Páskándi Géza-díjjal jutalmazták.
Cs. Nagy Ibolya: Tamási vonzásában. Beszélgetés P. M.-sal. *A Hét 1994/50. *Visky András laudatiója az *EMKE-díj odaítélése alkalmából. *Művelődés 1994/12. EMKE-díjasok. 1992-1994. In: EMKE. 1885-1995. Kv. 1995. 39-40.
(K. J.)