Szász István (Cécke, 1910. febr. 7. – 1981. máj. 31. Kv.) – újságíró, elbeszélő. Középiskoláit Székelyudvarhelyen (1928), egyetemi tanulmányait francia nyelv- és irodalom szakon Kolozsváron, az I. Ferdinand Egyetemen, majd Dijonban és Besançonban végezte (1928–31). 1929–40 között az *Ellenzék munkatársa volt, itt jelent meg első cikke, de írásait közölte a Brassói Lapok, amelynek 1935–38 között riportere volt, valamint a Reggeli Lapok (1938–39), *Magyar Néplap (1941–42), *Szabad Szó (1944), *Népi Egység (1945–47), *Világosság (1948–49), a marosvásárhelyi *Népújság (1949–51), *Falvak Dolgozó Népe (1953–58) is. 1945 után egy ideig az MNSZ sajtóosztályán, majd nyugdíjazásáig az *Utunknál dolgozott, a lap terjesztőjeként.
1941–42-ben a Temesváron megjelenő *Magyar Néplap főszerkesztője, 1953–58-ban a *Falvak Dolgozó Népe irodalmi szerkesztője.
Kötetei: Új pénz, jó pénz (elbeszélések, Kv. 1947); Nyúl a telefonpóznán (anekdoták, uo. 1971); Bika a toronytetőn (anekdoták, uo. 1983).
Kormos Gyula: Anekdoták dicsérete. *Utunk 1971/50. – Pomogáts Béla: Az önkeresés útján. Jelenkor 1972/10. – Marosi Péter: Meghalt Sz. I. *Utunk 1981/23.
(S. Zs.)