Veres István (Uzon, 1950. júl. 24.) – újságíró, műfordító. 1969-ben érettségizett a sepsiszentgyörgyi Elméleti Líceumban, 1973-ban a BBTE-n végzett német–magyar szakon. 1973 és 1977 között tanár volt a Szatmár megyei Halmiban, 1977-től a *Szatmári Hírlap szerkesztője, 1988–89-ben az *Előre szatmárnémeti tudósítója, 1989 decembere óta a Szatmári *Friss Újság főszerkesztője.
Első írása a Brassói Lapokban jelent meg 1972-ben, amikor gyakornokként dolgozott a lapnál. A továbbiakban a romániai német irodalommal foglalkozott a *Korunkban és az Igaz Szóban, szemlézte az erdélyi német könyvújdonságokat, folyóiratokat, ill. fordította fiatal költők verseit. Első, kötetben megjelent munkája Raimund Binder Tévutak című művének fordítása (a 12 egyfelvonásos c. *antológia számára. Buk. 1978). Önálló kötetei ugyancsak hazai német írók munkáinak fordításai (Adolf Meschendörfer: Leonora. Buk. 1978; Erwin Wittstock: Végítélet Ónyírban. Uo. 1981; Franz Storch: A zenélő óra. Uo. 1986; Otto Fritz Jickeli: Nemzedékek – Erdélyi szász családi krónika. Uo. 1990; A folyosón. Franz Hodjak német novellaválogatása. Bp. 1999, utóbbi Végh Balázs Bélával).
Magyar írók műveiből a Karpaten-rundschau számára készített fordításokat.
Kántor Lajos: Mozduló költészet – mozduló kritika? *Korunk 1976/5. – Cseke Péter: Hogy tanulhassunk egymás tapasztalataiból. Interjú V. I.-nal. *Falvak Dolgozó Népe 1981/43. – Beke György: Hol épülhetnek hidak? *A Hét 1982/12.
(B. L. – B. K.)