Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

„A cenzúra történetével az a baj, hogy olyan egyszerűnek tűnik: szembeállítja a fény gyermekeit a sötétség gyermekeivel” – idézi Darntont Finomhangolás című könyvében Kiss Ágnes.  A kötet a 20. század sorozat 6. darabjaként jelent meg.

20. század sorozatunkban olyan köteteket igyekszünk sajtó alá rendezni, melyek a „világtörténelem leghosszabb századának” új olvasatait nyújthatják az érdeklődő olvasónak, legyen akár szakmabeli, akár lelkes laikus. Ebbe a sorba illeszkedik a sorozat hatodikjaként megjelent Finomhangolás. Koordináció és kontroll a szovjet típusú cenzúrarendszerekben. Romániai példák (1949-1989) c. kötet, dr. Kiss Ágnes politológus munkája.

Kiss Ágnes évek óta foglalkozik a cenzúra történetével és hatásaival. Szintén ezzel a témával foglalkozó doktori disszertációját – mely a jelen kötet alapját is adja – 2014-ben védte meg Censorship between Ambiguity and Effectiveness: Rules, Trust and Informal Practices in Romania (1949–1989) címmel a budapesti Közép-európai Egyetem (Central European University) politikatudományok szakán. A doktori disszertáció anyaga aztán az évek folyamán még bővült, kiegészült, és – Jakabffy Tamás szerkesztésében – most nyerte el végleges formáját, és vált a tágabb közönség számára is izgalmas és olvasmányos kötetté.

Mint a kötet bevezetőjében a szerző összefoglalja, az államszocialista rendszerek cenzúrája homályosan megfogalmazott szabályokon alapult, működését több, központosított intézményi struktúra biztosította, valamint szinte mérhetetlen, de mégis igen fontos része volt az öncenzúra, a hatalommal folytatott belső vagy külső viaskodás. A cenzúra működéséről szinte minden korszakbélinek van egy keserédes története, egy vicces vagy tragikus anekdotája, mégis, a cenzúra gyakorlati működését vajmi kevesen ismerik teljes mélységében. A kötet tartalmát így foglalja össze Kiss Ágnes:

„Ez a könyv más oldalról világítja meg a cenzúra történetét. Nem felülről mutatja be az intézményi berendezkedést, hanem alulról, a mindennapi gyakorlatok szintjén. A célja az, hogy feltárja a cenzúra finommechanikáját, azaz a belső szervezeti megoldásokat és informális gyakorlatokat, amelyek hozzájárultak a rendszer sikeres működéséhez. A cenzúra sikeressége ugyanis nem annyira egyértelmű, magától értetődő, mint amennyire első látásra tűnik. Ha például a normavilágosság és az eredményes cenzúrapolitika közötti kapcsolatot kezdjük el feszegetni, előbb-utóbb adja magát a kérdés: honnan tudta a cenzor, mi „mehet”, és mi nem, ha a követendő normák homályosan voltak megfogalmazva?

Ebben a könyvben tehát arra biztatom az olvasót, hogy e kevésbé megszokott perspektívából szemléljük a történéseket: a cenzúra normáinak zavaros megfogalmazását ne csupán beavatkozási lehetőségként, hanem adminisztrációs kihívásként is értelmezzük. Ne a cenzúrafolyamat kimenetére, a megcsonkított kulturális életre fókuszáljunk, inkább kövessük a cenzúrában érintettek mindennapi tevékenységeit, a szervezeti koordinációs és kontrollmechanizmusokat és az aktorok közötti kapcsolatokat és interakciókat. És végül vegyük alaposabban fontolóra a jó viszonyokat és együttműködési formákat is a kultúra termelői és ellenőrei között, amelyekre bőven akad ugyan dokumentált példa, de mindeddig senki nem vonta be komolyan a cenzúra egyenletébe.”

A szerző hivatali és magánjellegű dokumentumok aprólékos elemzésével tárja fel a cenzorok, valamint az alkotók és háttérintézményeik között létrejövő koordináció mikéntjeit. Szívünknek is kedves példa a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon és ezen keresztül a Kriterion könyvkiadó bukaresti és kolozsvári szerkesztőségének története. Az 1968-ban már megálmodott, és lelkes önkéntesek által metodológiával is ellátott lexikon első kötetének kiadói tervbe való illesztését a Központi Bizottság 1975-ben hagyta jóvá. Ezután hamarosan elindult a kötetanyag arra a vesszőfutásra, mely a Sajtó-főigazgatóság, a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács, s végül a Securitate illetékes osztályán keresztül, többrendbeli vágással és módosítással vezetett el az első kötet 1981-es megjelenéséig. Kiss Ágnes ezt a történetet – és még számos példát – gördülékenyen, kellően sűrítve, de a szükséges pillanatokban értelmező segítséggel ellátva tárja az olvasó elé, értékítélet nélkül világítva rá a szocialista Románia kulturális (és mindennapi) életének egyik meghatározó elemére.

H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója így fogalmazott az Egy nemzetiségi könyvkiadó a diktatúra évtizedeiben c. kötetről szóló 2020-as beszélgetésben: „Egy hosszú történet a cenzúra története, és szomorúan látom, hogy nagyon sok a tudatlanság. Nagyon érdekes történet ez, de nagyon óvatosan kell hozzányúlni, mert hajlamosak vagyunk a túlegyszerűsítésre.” Kiss Ágnes kötete a lehető legjobb módon nyúl hozzá a cenzúra történetéhez; tárgyilagos, sok szempontot megidéző, elfogulatlan kutatása nagy űrt tölt be a huszadik század második felének romániai történetírásában. 

Rendelje meg a kötetet webshopunkból!

 

/tcs/

1 hozzászólás

  1. […] Augusztus 19-én, pénteken 15 órától nagy sikerű sorozatunk, a 20. század két legújabb kötetét tárjuk az olvasók elé. Kiss Ágnes Finomhangolás című kötete ez év márciusában jelent meg, a cenzúra történetével foglalkozó kötetről így írtunk annak beharangozójában:  […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük