Néhány gondolat rólunk | Kriterion Könyvkiadó - több mint 50 éve

A viszonylagos önállóság nyújtotta lehetőségeket kiaknázó Domokos Géza, a kiadó alapító igazgatója (és vezetője egészen 1990. augusztus 1-ig) jelentős szellemi műhelyeket alakított ki nemcsak a romániai magyarság, de németek, ukránok, szerbek, zsidók, szlovákok, továbbá törökök és tatárok számára is. A kiadó életének első évében beindult fordítói tevékenység a kötetek hosszú sorát tette le az érdeklődő román olvasó asztalára. Így jelent meg román fordításban Sütő András, Szilágyi István, Szilágyi Domokos, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Kuncz Aladár, Kós Károly, Jakó Zsigmond, Benkő Samu és még közel 100 magyar, német, szerb, ukrán, jiddis szerző regénye, novellája, verse, tanulmánya. A fennállásának első húsz évében több mint 3000 magyar, s közel ezer német cím két erőteljes kultúra továbbélését biztosította, a többi nyelv esetében pedig kizárólagosan a Kriterion adott ki önismereti jellegű könyvet Romániában.

Az 1989-es változások természetesen gyökeresen megváltoztatták kiadónk helyzetét. Az első jelentős döntés a cenzúra által betiltott kéziratok megjelentetése. Az ún. Index-könyvek olyan szerzők munkáit sorakoztatták fel, mint Cs. Gyímesi Éva, Szilágyi István, Pusztai János, Mózes Attila és mások. A kilencvenes években a kiadó mindvégig igyekezett megfelelni eredeti rendeltetésének, a többnyelvűségnek, a kulturális értékek közvetítésének. Az átalakuló gazdasági viszonyok között sokat vesztett a kiadó piaci helyzetéből, újonnan megjelent könyvkiadókkal osztozik szerzőkön és olvasókon egyaránt. Ilyen körülmények között a korábban “gyakorolt” nyelvek mellett megjelentettünk néhány albán, örmény, és roma nyelvű könyvet. Könyveink tematikáját tekintve a szigorúan vett tankönyvek kivételével szinte valamennyi téma jelen van: szépirodalom, tudományos és ismeretterjesztő könyveket egyaránt adtunk ki önállóan vagy közös kiadásban. Kiadónk sokat köszönhet a különböző kormányzati és nem kormányzati intézményektől pályázat útján elnyert támogatásoknak.

1997 decemberéig a Kriterion a Művelődési Minisztériumnak alárendelt közszolgálati intézmény volt, akkor alakult át állami tulajdonú gazdasági társasággá. 1999 decemberétől magántársaság.

Alapításától tagja kiadónk a Romániai Magyar Könyves Céhnek valamint a Romániai Könyvkiadók Egyesületének (AER). Könyveinkkel rendszeresen részt veszünk a bukaresti, a kolozsvári és a marosvásárhelyi könyvvásárokon, a két legjelentősebb magyarországi könyves seregszemlén: az Ünnepi Könyvhéten valamint a Nemzetközi Könyvfesztiválon. Támogatóink révén könyveink eljutottak más jelentős nemzetközi seregszemlére is. Sok jó könyvet adtunk ki eddig, néhány remekművet is, ezt szeretnénk folytatni.

H. Szabó Gyula
igazgató

2001. április 6-án
Rockenbauer Zoltán
a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője
miniszteri elismerésben részesítette a kiadót,
harminc éves munkásságát méltányolva.

Dr. Péliné Bán Éva laudációja

A Bukarest székhellyel alapított nemzetiségi kiadó a KRITERION 1970. január 1-jén kezdte meg munkáját, s tevékenykedik mai napig sikeresen.

A Kiadó megalapításakor a Romániában élő nemzetiségiek nyelvén – először magyar, német, szerb-horváth, ukrán és jiddis, majd 1978-tól szlovák és orosz, 1980-tól tatár, 1981-től török nyelven jelentetett meg szépirodalmi, társadalom- és természettudományi műveket. A kiadó névadásáról az első igazgató – Domokos Géza – emlékezésében így ír: „Kriterion, szépen hangzó ógörög kifejezés, belőle jön a criteriu, kriterium szavunk. A régi Hellászban azt a pontot jelezte, ahol az érték elválik az értéktelentől. Nemzeti áthangolásban megtalálható minden európai nyelvben.”

Az induláskor a Kiadó igazgatója a már említett Domokos Géza volt egészen 1990 augusztusáig, majd tőle vette át a stafétabotot, és igazgatja nagy hozzáértéssel mai napig a neves kiadói műhelyt: H. Szabó Gyula.

A Kriterion indulásától kezdve Kolozsváron is működik magyar szerkesztőség.

A román-magyar közös könyvkiadás keretében – mely akkor, 1970-ben komoly eredménynek számított, – jelentős szerepet vállalt a kiadó a romániai magyar irodalom, művelődés és tudományosság eredményeinek magyarországi közvetítésében is. Ennek hatására a 80-as évek közepéig úgyszólván minden számottevő mű a magyarországi olvasókhoz is eljutott. Az egyezmény ugyanakkor lehetőséget biztosított arra is, hogy a klasszikus és kortárs világirodalom sok, magyarul már megszólaltatott alkotása nagy példányszámban a romániai magyar olvasók széles rétegeihez is eljusson. Így jött létre termékeny együttműködés a budapesti Európa, Szépirodalmi és Gondolat Könyvkiadókkal, 1990-től az Akadémiai Kiadóval és a pécsi Jelenkorral is. 1970 és 1989 között a Kriterion magyarul összesen 1974 művet jelentetett meg, több mint 21 millió példányban. Az évi átlaghoz (100 cím) viszonyítva a legtermékenyebb időszak 1972-1980 közé esik, a legalacsonyabb teljesítmények az 1985 utáni évekre esnek (évi 68-86 cím). A számadatok is jelzik, hogy a Kriterion 30 éves múltjában két szakaszt lehet elkülöníteni: az utóbbi szakaszban megváltozik a kiadó tematikai-tartalmi szerkezete is. Az első szakasz, különösen az első évtized története egybeesik a romániai magyar irodalom – és általában a romániai szellemi élet megélénkülésével. A 70-es években a Kriterionnál jelennek meg a romániai magyar irodalom kiemelkedő alkotásai: csak néhányat emeljünk ki a hatalmas sorozatból: olyan regények, mint Bálint Tibor: Zokogó majom, Pusztai János: A sereg, Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér, Szilágyi István: Kő hull apadó kútba, elbeszéléskötetek Bajor Andor, Bodor Ádám, Csiki László, Páskándi Géza, Székely János, Vári Attila tollából, Balla Zsófia, Farkas Árpád, Hervai Gizella, Horváth Imre, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos, Szőcs Géza verseskötetei, Kocsis István, Páskándi Géza, Sütő András drámái. A Kiadó 30 éves története a sikeres sorozatokkal is megjeleníthető. Gondoljunk a Forrás sorozatokra, a Romániai Magyar Írók sorozatára, az első szakaszban jelenik meg a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon I. kötete. További tucatnyi kötettel gyarapszik a régi erdélyi irodalmi hagyományt újra közkinccsé tevő fehér könyvek sora, s a művészeti kismonográfiáké, amelyek a romániai magyar képzőművészet jeleseit mutatják be önálló kötetekben. Kiemelkedő eredményeket közvetíthetett a Kriterion Kiadó a nyelvtudomány terén is. A legnagyobb vállalkozás a Szabó T. Attila nevéhez fűződő Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár 1975-ben induló sorozata. A kiadás 1984-ben a IV. kötet megjelenése után megállt, az Akadémiai Kiadó segítségével 1993-ban megjelent az V. kötet, jelenleg az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadásában jelenik meg, a sorozat a XI. kötetnél tart. A Kriterion a romániai magyar irodalom korábbi hagyományaira építve, sajátos feladatának tekintette a klasszikus és kortárs román irodalom közvetítését a magyar olvasó fele, export lehetőségei révén a magyarországi olvasótáborhoz is. Jeles fordítógárdát szervezett és nevelt ki folyamatosan a Kiadó, ezzel is vállalva a magyar irodalom híd-szerepét.

A 70-es, 80-as években a Kriterion teszi a dolgát, folytatja sikeres sorozatait, fontos szellemi műhelyként van jelen a romániai magyar szellemi életben. Az 1989. decemberi hatalomváltás után, egy piacgazdasági rendszer kialakításának kínos-keserves folyamatában a Kriterion is új nehézségekkel találta szembe magát. Ez a folyamat minden határon túli kiadóra, szellemi műhelyre vonatkozott. A nehézségek enyhítésére a magyar kulturális kormányzat létrehozta a Határon Túli Magyar Könyvtámogatási Alapot, amely nagyban segítette a Kriterion Kiadó könyveinek folyamatos megjelentetését is.

A Kriterion Kiadó a 30 esztendő sikerein és kudarcain túl is megvan, működik, s ez már önmagában véve sem kevés.

Kívánunk további szép sikereket, jó és neves szerzőket, s a magyar nyelv iránt elkötelezett olvasókat.

Miniszter úr!

Kedves barátaim!
Megköszönöm a Kriterion Könyvkiadó három évtizedes munkásságát értékelő kitüntetést. Teszem ezt azok nevében, akik távol vannak, és azok helyett, akik nem érhették meg ezt a napot. Ha számításaim nem csalnak, közel 130 ember dolgozott 1970 és 1999 között a Kriterionnál. Sokan csak néhány hónapot töltöttek körünkben, sokan azonban hosszú évekig, évtizedekig szolgálták azt, amit mi Kriterion-szellemiségnek neveztünk. Mit értettünk ezen? Mindenekelőtt egymás emberi értékeinek megbecsülését, egymás kulturális javainak elfogadását és méltánylását. Csupa olyan érték, ami az elmúlt század utolsó évtizedében halványulni látszott. Mennél többet beszéltünk róla, annál inkább… Hányszor megkérdezhettük magunktól akkoriban, ment-e a Kriterion-könyvek által elébbre a világ? Mert mi a bukaresti és a kolozsvári védett szigeteinken hittük a hetvenes, a nyolcvanas években, hogy igenis általunk is menni fog előbbre ama világ. Mert hogy nagyon ráfért egy kis haladás… Aztán meglódult a világ, a Kriterionból kivetett igazgatót, szerkesztőket, munkatársakat. Kit erre, kit arra… De a kerekedett forgószél felkapta szerzőinket is… hogy ne is beszéljek az olvasóról.

Szél csendesedtén próbáljuk építeni azt, amit oly erősen óhajtottunk, az álmodni is csak olykor mert körülmények között.

Ezt próbálja meg a Kriterion Könyvkiadó is negyedik évtizedének elején. Ismét keresünk, ismét tapogatózunk.

Ezért köszönöm meg olyan hálásan a mai kitüntetést. Hiszem azt, hogy nemcsak minket illet, nemcsak nekünk szól a biztatás, de ráfér minden erdélyi/romániai magyar könyves műhelyre, mindannyiunkra, akik makacsul hisszük, hogy igenis mehet könyvek által elébbre a világ.

2001. április 6.