Augusztus utolsó napjaiban négyes könyvbemutatóval látogattunk Csíkszeredába és Marosvásárhelyre.
A 20. század sorozat három legújabb kötetét és a Hullóidő c. kötetet bemutató alkalmakról Bárdi Nándor írt jegyzetet – köszönjük neki!
2024. augusztus 30-án Csíkszeredában a Kájoni János Megyei Könyvtárban mutatták be, 20-25 érdeklődő előtt a Kriterion könyvkiadó 20. század sorozatának új köteteit és a sorozaton kívüli Hullóidő c. tíz szerzős munkát. (Sárándi Tamás Függőben. A román kisebbség helyzete Észak-Erdélyben (1940-1944); Gagyi József: Villanyos és közössége. Villamosítás, modernizáció: történet a Nyárád-mentén (1945-1989); Kovács Eszter „Egy kis figyelmesség”. Informális hálózatok és gyakorlatok a Gyergyói-medencében (1970-1989); Hullóidő. Székely identitásépítés a 19-20. században. Szerk. Bárdi Nándor)
A helyi sajtót és tanárokat nélkülöző rendezvény jó hangulatban folyt le, amit az is bizonyít, hogy több mint két óra alatt senki sem távozott, többen hozzá is szóltak. A programban minden esetben előbb tíz percben valaki bemutatta a könyv tartalmát, majd az elkövetkező 10-15 percben rövid kérdéseket tett fel a szerzőnek. A könyvbemutató végén sorsolásra került sor, ahol a közönség a szerzők által tombola-cédulákra írt fogalmakból, nevekből húzhatott s ezekről a szerzők külön egy-egy kis okfejtést, történetet mondtak el.
© Kájoni jános Megyei Könyvtár
Nagy József Sárándi kötete kapcsán a Dél- és Észak-Erdély közti reciprocitás politikát hangsúlyozta, míg a szerző a rövid kérdésekben a szélesebb, 1868-ig visszanyúló nemzetiségpolitikai kereteket emelte ki. Hiszen a kötet központi kérdésére, hogy miként próbálták és miként sikerült kezelni az észak-erdélyi románság oktatás, vallás és közigazgatási kérdését, csak ebben a perspektívában lehet válaszolni.
Oláh Sándor Gagyi József kötete kapcsán a villamos áram egyetemes modernizációs hatására és ennek a ma már magától értetődő szolgáltatásnak a nyárádmenti adaptálására fókuszált. Gagyi inkább a villanydíjbeszedővel folytatott beszélgetések módszertanáról beszélt, színesen, a helyi történéseket egyetemessé szőve a „paraszttalanítás” folyamatában.
Sólyom Andrea is a módszertanra, a szerző Kovács Eszter pozíciójára helyezte a hangsúlyt, a gyergyói nyolcvanas évek informális szerveződéseivel foglalkozó könyvet részletesen ismertetve. Érdekes volt, ahogyan a maga ifjúkori többnemzetiségű lokális tapasztalataival szembesítette a székelyföldi érdekérvényesítő folyamatokat. Kovács Eszter ehhez képest inkább az általánosabb megközelítéssel foglalkozott és azt emelte ki, hogy az eddigi kutatások az informalitást a gazdaságban vizsgálták, és ő ezt a kulturális életre adaptálta a nemzetközi szakirodalom alapján.
© Kájoni János Megyei Könyvtár
Lövétei Lázár László a székelység kritériumait firtatta Bárdinál, aki ehhez képest végig a székelyföldi azonosságépítés kereteiről beszélt, arról, hogy a különböző konstrukciók mégis milyen közös gyökerek alapján és keretek között jönnek létre (a nyelv, a hegyvidéki gazdálkodás, a népiség, mint hagyományközösség, az önképet elbeszélő narratívák, szimbólumok, a párhuzamos regionális azonosságtudat-építés és ugyanazon működtetőktől a magyar nemzetépítésben való intenzív részvétel).
© Teleki Téka
A másnap délelőtti marosvásárhelyi könyvbemutatón, amely a csíkihez hasonló forgatókönyvvel működött, még kevesebben voltak. Talán ez annak is köszönhető, hogy a várbeli Forgatagtól elkülönülve a Teleki Tékában tartották meg a rendezvényt.
Itt Vajda András Gagyi eddigi tudományos pályafutásába helyezte el a munkát, a szerző pedig a hosszú beszélgetésből létrejövő „sűrű leírás” módszertanát emelte ki, amely ezt a munkát is meghatározta.
László Lóránt a nemzetiségi kérdés általánosabb vonatkozásait emelte ki, s erre reagálva Sárándi egy korszakként határozta meg az 1868-1944 közti időszakot, amelyben végül is kezdőpont volt a csúcspont és ahogy a két párhuzamos nemzetépítés egymástól tanulva, a gyakorlatokat átvéve eljutott 1944-ig az a kisebbség számára a legrosszabb helyzetet hozta miközben a központosított, egységesítő nemzetállam, mind magyar, mind román részről egyre hatékonyabb lett.
Gagyi József mutatta be Kovács Eszter könyvét és hűen magához az interjúzásra koncentrált, Kovács pedig arról beszélt, hogy ennek kapcsán miként adták őt kézről-kézre az interjúalanyok. Novák Zoltán Csaba Bárdival a székely azonosságtudat kapcsán inkább a jelen identitásproblémáiról beszélt, és itt a szerkesztő új kutatási eredményeket is bemutatott.
© Teleki Téka
Hogy megérte-e a könyveket bemutatni, ezer lejnél valamivel többet árulva, avagy itt egy letűnt szokásrendről van szó, nem itt fogjuk eldönteni. Kívülről nézve a szerzők és a méltatók kis csapatát könnyen lehet az a benyomásunk, hogy egy pici zátony őrei, akik egy-egy olyan erdélyi magyar emlék- és valóságszeletről beszélnek, amely messze van a közvéleményformáló portálok, influencerek, kultúrpolitikusok szemhatárától.