Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

Új kötet!

Avarlepke

Mikor kitárul felhődúlt mennybolton
hártyaszárnya bűvös rebbenéssel,
szivárványcsíkot villant fel pár volton
mélységbe hullása előtt kevéssel,

s összecsukódva már az avarlepke
olyan, mint egy ágról szakadt levél
sárban, tócsában ködöktől meglepve,
de valamit tudhat, valamit remél,

bakancsra félig fel-felkunkorodva
avarból ágra visszaszállhat mégis,
ahol világló lélek csipkebokra

remény hímporát sugárzó szintézis,
míg óvhat csín és pártfogolhat szellem
földi és égi ragadozók ellen.

Eszteró István: 
költő, műfordító, ny. magyartanár, 1941-ben született a Temes megyei Végváron. Temesváron él feleségével, két leánygyermeke, három unokája van. Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Filológia Karán fejezte be 1965-ben. Magyar nyelvet és irodalmat tanított Újtusnádon, Resicabányán, Rékáson, Nagybodófalván, Végváron. Utolsó munkahelye a temesvári Bartók Béla Líceum volt. Verseivel a 70-es évektől van jelen a hazai és a magyarországi irodalmi folyóiratokban, antológiákban.

Verskötetei: Üveges, 1983; Gondolatok a hölgytárban, 2004; Egy könnyű garni, 2005; Concertino (közös kötet Șerban Foarță költővel), 2007; Nirvana gombostűje, 2009; Haza a magányban, 2016.

Utolsó szonett

Visz az idő, megyek utánad,
talán porszemem meg is találhat
valahol utolsót lehelve
szívedből nyílt virágkehelyre,

s akkor a lelkünk másik korban
kigyullad egy csipkebokorban
piros bogyókkal fényárt vetve
eljövendő szerelmesekre.

Leszünk hajukkal szálló illat,
melyet a szél ajkával illet,
nyelvük hegyén csókokra ringó

rózsaszínű ízlelőbimbó,
leszünk az összeérő térdük,
amikor kirügyezünk értük.

Rendelje meg most!

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük