Ábrahám Sándor (Torda, 1932. júl. 24.) – biokémikus, természettudományi szakíró. Közép- és főiskolai tanulmányait Kolozsvárt a ref. kollégiumban, ill. a Bolyai Tudományegyetem kémiai karán végezte (1955), a kémiai tudományok doktora címet 1967-ben a bukaresti egyetemen szerezte meg. 1957-ig a marosvásárhelyi OGYI-ban, 1957 és 1964 között a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetemen működött, 1964 óta ugyanitt a Biológiai Kutató Központ munkatársa. Humboldt-ösztöndíjasként Nyugat-Európában tett tanulmányutat, hosszabb ideig a Philipps Egyetemen (Marburg, NSZK) dolgozott. Több mint száz szakcikke román, angol, német, francia, orosz nyelven 1957-től hazai (Studia Universitatis „Babeş-Bolyai”, Revue Roumain de Biochimie, Revue Roumain de Biologie, Studii şi Cercetări de Biologie) és külföldi folyóiratokban vagy gyűjteményes kötetekben jelent meg. Mint az Eugen Pora vezette fiziológiai munkaközösség tagja, főleg a szteroid hormonok, a limfatikus rendszer (csecsemőmirigy) és a stresszkutatás terén ért el eredményeket. Az Akadémiai Könyvkiadó kiadásában megjelent munkája (Mecanismul de acţiune a hormonilor steroizi, 1975) Emil Racoviţă-díjban részesült. Több biokémiai egyetemi tankönyv társszerzője, ismeretterjesztő írásait az Igazság és Tribuna közölte.
Magyar nyelvű munkája: A biokémia alapjai (Felszeghy Ödönnel, Kv. 1976). Az 1981-re tervezett Kémiai kislexikon munkatársa.