Ambarus Géza (Halmágy, 1901. máj. 16. – 1970. aug. 15., Nagyvárad) – népművelő. 1921-ben szerzett tanítói oklevelet Nagyenyeden, működött Mezőbándon, Pókán, Csernátfaluban, Marosludason. 1929-től kezdve Nagyváradon. A Szigligeti Társaság tagja. Műdalokat írt és zenésített meg.Megjelent munkája: Az eklézsia ládája (lakodalmi szokások, versek, Benedek Gézával, Nv. é. n.).
Ambarus Géza (Halmágy, 1901. máj. 16. – 1970. aug. 15., Nagyvárad) – népművelő, zeneszerző, tanító. 1921-ben szerzett tanítói oklevelet Nagyenyeden, tanított Mezőbándon, Pókán, Csernátfaluban, Marosludason. 1929-től kezdve Nagyváradon, itt a ’30-as évektől igazgató is.
Műdalokat írt és zenésített meg. A Szigligeti Társaság tagja volt, saját verseit, megzenésítéseit is a társaság keretében szervezett esteken mutatta be.
Tagság: Szigligeti Társaság
Munkái
Társszerzővel
Az eklézsia ládája (lakodalmi szokások, versek, Benedek Gézával, sajtó alá rend. Róth Jenő, Nv., 1937)
Irodalom
A Szigligeti Társaság nagysikerű emlék-matinéja. Magyar Lapok, 1938/13-32 –