Szigligeti Társaság – *Nagyváradon alakult 1892-ben. Megalakítását Endrődi Sándor költő kezdeményezte, majd Sipos Orbán tanfelügyelő, valamint Bodor Károly, Lovassy Andor, Rácz Mihály, Rádl Ödön, Várady Zsigmond és *Winkler Lajos készítette elő. A célkitűzést Endrődi Sándor így fogalmazta meg: „Nagyvárad és Bihar megye társadalmi egyesülése a szellemi élet emelésére, elhunyt jeleseink kegyeletes kultuszára, ezek életviszonyainak, működésének kutatására, esetleges feldolgozására és kiadására; egyesülés a tudományok népszerűsítésére, a magyar és a világirodalom, valamint a *művészet iránti érdeklődés fokozására s ezáltal a nemzeti közművelődés elősegítésére.”
A tisztségválasztó közgyűlésen (1892. okt. 2.) elnökké Rádl Ödönt, alelnökké Sipos Orbánt, titkárokká *Adorján Ármint és Sas Edét, tiszteletbeli tagokká Schlauch Lőrinc bíboros püspököt, Nogáll János püspököt, Bunyitay Vince kanonokot, Endrődi Sándort, Ritoók Zsigmondot és Dobsa Lajos drámaírót választották. Induláskor a ~nak 70 működő és 48 rendes tagja volt, de 1901-re az előbbiek száma 115-re emelkedett, a pártoló tagoké 233-ra. Tagja volt a helyi román szellemi élet két jeles képviselője is: Iosif Vulcan és At. M. Marienescu.
Első felolvasóülését 1892. dec. 1-jén tartotta, ezen Endrődi Sándor verseket, Iványi Odön prózát olvasott fel. Később gyakran szerepelt Balogh Józsefné prózaíró, Cséplő Péter archeológus, Hegyesi Márton, Imrik Péter, Iványi Ödön, Nagy Márton, Rádl Ödön, Sas Ede, a fiatalabbak közül Biró Lajos, Dutka Ákos, Juhász Gyula, Nagy Endre. Rádl Ödön biztatására Ady is felvételét kérte a ~ba (őt 1902. szept. 2-án választották be), s 1901. márc. 24-én és 1905. márc. 19-én szerepelt is egy-egy felolvasóülésen (az előbbin Biró Lajos mutatta be, az utóbbin Dutka Ákossal együtt ő maga olvasott fel verseiből). A ~ Évkönyvei közül az 1901-esben két versével (Betűk ünnepe és Zsóka búcsúzója) szerepel. Később szembekerült a ~ vezetésével és 1908-ban néhány hívével együtt kilépett.
A ~ működésének kiemelkedő teljesítménye volt a város állandó színházának létrehozása. A nyitóünnepséget emlékalbum örökítette meg Sas Ede szerkesztésében (Nv. 1901). Szigligeti Ede emlékét más formákban is ápolták: minden esztendő márciusában emlékülésen értékelték munkásságát, a színház Szigligeti-népszínművet mutatott be, megkoszorúzták a szülőháza falán elhelyezett emléktáblát, s alapot hoztak létre egy Szigligeti-szobor felállítására.
A város képzőművészeti életének fellendítését is céljául tűzte ki a ~, így már 1900. okt. 24-én, az új kereskedelmi palota nagytermében nagy sikerű képkiállítást rendezett.
Az irodalmi tevékenység serkentése érdekében a ~ pályázatokat írt ki és jutalmazott: az elsőt, 1894-ben Cséplő Péter nyerte A kunhalmok rejtelmei c. archeológiai munkájával, a másodikat 1896-ban Ritoók Emma (értekezésének címe: Természettudományi irány a szépprózában). Anyagi segítséget szavaztak meg Adynak Még egyszer c. verskötete kiadására, s 1903-ban újra (ekkor 200 korona) segélyt kapott a ~tól. További pályázatokat 1899-ben, 1901-ben és 1902-ben írtak ki, de díjazásra érdemes mű akkor már nem született.
Támogatta a ~ helyi írók könyveinek kiadását (Naményi Lajos: A *nagyváradi magyar színészet története és A *nagyváradi *nyomdászat története, At. M. Marienescu: A magyar népnév eredete).
A ~ kezdeményezése volt *Nagyvárad városi közkönyvtárának létrehozása is, amelynek felügyelete egy, *Adorján Ármin elnöklete alatt működő könyvtár-bizottság hatáskörébe tartozott. A szépirodalom mellett történelmi, gazdasági, ismeretterjesztő és szakkönyvek is voltak állományában. Az I. világháború előtt már 6000 kötettel rendelkezett, s a város három kerületében népkönyvtárat is létesített: az elsőt Várad-Velencében, 1897-ben, majd – saját könyvállományának folyamatos gyarapítása mellett – Újvároson, Réten is. Később ez a népkönyvtárhálózat kiterjedt Bihar megye 17 településére. Ezt a fáradozást a váradi szabadkőművesek Szent László páholya is támogatta. Az I. világháború után sajnos ez a könyvtárhálózat szinte teljesen elpusztult, a váradi kerületi könyvtárak állományának megmaradt darabjait a központi könyvtárban helyezték el.
A ~ felolvasóüléseket tartott Váradon, ezek közül kiemelkedett az 1898. aug. 26-i, ahol a magyar színjátszás centenáriumáról emlékeztek meg, az 1899. jún. 25-i, amelyet Petőfi Sándor halálának 50. évfordulója, továbbá az 1900-i, amelyet Vörösmarty Mihály születésének centenáriuma alkalmából rendeztek. Ugyancsak megünnepelték 1910-ben Mikszáth Kálmánt. Több vidéki kiszállásuk volt Nagyszalontára (1895, 1896, 1899).
1916. dec. 20-án elhunyt a ~ nagy tekintélyű elnöke, Rádl Ödön, akinek helyébe Sas Edét választották. Ő azonban csak a világháború végéig töltötte be ezt a tisztet, ekkor áttelepült Magyarországra.
A román hatalom berendezkedése után a ~nak csak háromévi huzavona után sikerült elnyernie újra jogi személyiségét, amiben az elnöki teendőket ellátó *Adorján Árminnak volt múlhatatlan szerepe. Az újraalakuló közgyűlésen (1922. febr. 5.) *Karácsonyi János püspököt választották elnökké és Perédy György újságírót főtitkárrá. Sikerült visszaszerezni a Társaság vagyonát, összeszedni és újraszervezni a könyvtárat, amelyben akkor már helyet kapott Rádl Ödön hagyatéka és Bunyitay Vince könyvgyűjteménye is. A helyi kiadású könyvek módszeres gyűjtése (ezek számbavételét a fiatalon elhunyt Honigberger Lajos könyvtáros kezdte meg és *Lőrinczy Lajos fejezte be), valamint az új erdélyi irodalom folyamatos beszerzése révén aztán tovább gyarapodott a ~ könyvtára, 1935-ben már 35 000-es könyvállománnyal rendelkezett. Sajnálatos, hogy ez a könyvtár a II. világháború martalékává vált.
1918 után *Bodnár János városi könyvtáros segítségével és a Szent László páholy támogatásával sikerül újraszervezni a város kerületeiben a népkönyvtárakat is, amelyeket bekebeleztek az 1925-ben megnyílt városi közkönyvtárba. Így díjmentes népkönyvtár nyílt Várad-Velencén, a Csillagvárosban, Újvároson és a Réten.
Karácsonyi János elnöksége idején egy fiatalabb nemzedék sorakozott fel: elnökhelyettessé *Gulácsy Irént választották, az irodalmi szakosztály elnöke *Tabéry Géza, a *művészeti szakosztályé *Némethy Gyula lett. A választmány tagjai: *Adorján Ármin, Fehér Dezső, Hegedűs Nándor, Katona Béla, *Károly József Irén, Kecskeméti Lipót, Kovács Kandid, Nagy Márton, *Némethy Gyula, Radó Pál, Sulyok István. Az irodalmi szakosztályban Bárdos László, Benedek Ferenc, Biró György, Fényes Loránd, Fráter Loránd, Huzella Ödön, Kocsán János, Kondor László, Marton Manó, Marót László, Mihelfi Elvira, Radóné Kempner Magda, Ruth Klára, (Szentmihályiné) Szabó Mária, Szilágyi M. Dózsa, Szűts Dezső; a *művészeti szakosztályban Bánáss László, Gróf László, Guttmann Miklós, Kőszeghy József, Krüger Jenő, Laszczik Ernő, Mikes Ödön, Parlagi Lajos, Pele János, Szmazsenka Ernő, Várady Aladár, Vomácska József nevével találkozunk. A könyvtárbizottságban *Adorján Ármin elnök segítőtársai *Bodnár János, Noss Gusztáv és *Soós István voltak.
Az új körülmények között nyilvánossá tették a városi színházban rendezett felolvasóüléseket, amelyeken megemlékeztek 1922 márciusában Csokonai Vitéz Mihályról (az előadó Perédy György volt, a megzenésített verseket a Gutenberg Dalkör énekelte), Petőfi Sándor születésének centenáriumáról (ezen *Gulácsy Irén Napszállta c. egyfelvonásosa szerepelt volna, azonban a cenzúra nem engedélyezte), Arany Jánosról, 1925-ben Jókai Mór születésének centenáriumáról. Ugyanebben az évben, májusban, Ady Endre-emlékestet is tartottak. 1926-ban *Szilágyi M. Dózsa Széchenyi Istvánról tartott előadást, majd a mohácsi csata 400. évfordulóján *Gulácsy Irén olvasott fel részleteket a Fekete vőlegényekből és *Karácsonyi János tartott történelmi előadást. 1927 márciusában egy Szigligeti-ünnepség következett, ezen a színház művészei a Pünkösdi király c. darabját elevenítették meg. 1928-ban, az EIT meghívására Kolozsvárra látogattak el, itt *Karácsonyi János az erdélyi telepítésekről értekezett, műveikből felolvastak: P. *Gulácsy Irén, Móricz Ernő, Papp Lajos, Perédy György és *Tabéry Géza.
1929. jan. 1-jén elhunyt *Karácsonyi János, utódja Németh Gyula pápai prelátus, a társelnök *Adorján Ármin lett, a főtitkári tisztet továbbra is Perédy György látta el. Ennek az elnökségnek az időszakára a fokozódó politikai nyomás és a gazdasági elbizonytalanodás, valamint a Váradon is megnyilvánuló, mind szélsőségesebb jobboldali erők jelentkezései voltak a jellemzőek. Ez a tagság részéről nagyobb áldozatvállalást követelt a felolvasóülések, a vidéki kiszállások, a pályadíjak fedezésére, hiszen a ~nak a maga anyagi szükségleteit önerőből kellett fedeznie. Főtitkárként Perédy Györgynek az OMP-vel egyeztetett kisebbségi művelődéspolitikája, művelődésszervező munkája volt a meghatározó ebben az időben. Az ő munkatársai Biró György újságíró és *Tabéry Géza voltak.
A felolvasóüléseken ebben az időszakban számos fiatal jelentkezett: Báthory Ferenc tanár, aki finnországi és lappföldi kutatásainak eredményeiről számolt be, Biró József, a váradi reneszánsz-kutatásairól ismertté vált *művészettörténész, Castano-Kőszeghy Marianett esszéíró, a modern párizsi *művészetek ismertetője. De itt lépett fel Arató András, Bélteky László, Bodnár Mária, Csűrös Emília, Erdélyi Ferenc, *Lőrinczy Lajos, Radó Pál, Radóné Kempner Magda, Ruffy Péter, Sárközi Gerő parasztköltő és *Zágoni Dezső is.
Ebben az időszakban is rendszeresen tartottak kiszállásokat a környéken: jártak Nagyszalontán, Belényesen, Bihardiószegen, Székelyhídon, Margittán, Tenkén, de eljutottak Szilágysomlyóra, Tasnádra, Zilahra is. 1931-ben a Kölcsey Egyesület meghívására Aradon szerepeltek, viszonozva az aradiak előző évi látogatását, itt *Adorján Ármin tartott előadást a korábbi elnök, Rádl Ödön munkásságáról. 1933 januárjában a szatmárnémeti Kölcsey Körnek a Hymnus centenáriumára rendezett ünnepségein képviseltették magukat, ugyanebben az évben Érsemjénben vettek részt a Kazinczy-ünnepségeken, ahol – a Fráter Loránd által állíttatott szobornál – *Tabéry Géza beszélt. Az 1932-es év kiemelkedő eseménye volt az év novemberében az Arany János-est, amelyet *Janovics Jenő rendezett, s amelyen a költő Hamlet– és Dante-fordításából mutattak be zenei aláfestéssel kísért részleteket. 1933 novemberében megemlékeztek Bölönyi Józsefről, a kolozsvári és *nagyváradi színházak bőkezű intendánsáról, majd 1935-ben Kőrösi Csoma Sándorról, akinek jelentőségét Bartsch Sándor méltatta.
Kiemelkedő *pillanat volt a ~ életében megalakulása 40. évfordulójának megünneplése 1932 decemberében. Ekkor díszes kiállítású évkönyvet is megjelentettek, benne az utolsó tíz év felolvasásaival, a szerzők arcképével, rövid életrajzával. Ekkor felvetődött a Társaság saját irodalmi-művelődési relikvia-gyűjtésének kérdése is, amelyet a Szmercsányi-, Ipolyi- és Széchenyi-hagyatékkal, valamint a városi levéltárban fellelhető egyéb anyaggal kívántak egyesíteni. Ez azonban csak terv maradt.
A ~ a két világháború között is támogatta pályázatokkal az irodalmi értékteremtő tevékenységet: az évenkénti 10 000 lejes pályadíjat legnagyobbrészt szépirodalmi jellegű művek íróinak ítélték oda, de volt a díjazottak között esszé, irodalmi és történelmi tanulmány is.
Fennállásának 40. évfordulóját a ~ még ünnepélyes keretek között ülte meg, a II. világháború alatt azonban súlyos, kiheverhetetlen csapás érte: irattára elpusztult, könyvtárát pedig 1945 után beolvasztották a városi könyvtár gyűjteményébe. Amikor az Ady Endre Társaságot újjáélesztették, ez formailag is a megszűnéséhez vezetett.
Láng József: A Szigligeti Társaság első tíz éve. Nv. 1902. – A Szigligeti Társaság Évkönyve. Uo. 1903. – Nagyvárad kultúrtörténeti Emlékalbuma. Uo. 1933–37. – Engel Károly: A két világháború közötti írói szervezkedések történetéből. NyIrK 1971/1. – Tóth János: Aspecte din activitatea Societăţii Szigligeti din Oradea. Nv. 1997.
(T. E.)