Kecskeméti Lipót (Kecskemét, 1865. febr. 27. 1936. jún; 8. Nagyvárad) irodalomtörténész, bibliakutató. A középkori zsidó költők foglalkoztatták, verseikből lefordított egy kötetre valót (Zsidó költőkből. Bp. 1887), róluk írt dolgozatával doktorált Budapesten (1888), s ennek egy részlete könyv alakban is megjelent (Pokol a középkori zsidó költészetben. Bp. 1888). A nagyváradi hitközség rabbijává választotta (1890); mint főrabbi, kitűnő szónokként vált ismertté, a magyar nyelv művésze volt, beszédeit Ady Endre is meghallgatta, s cikkben emlékezett meg egy bibliai tárgyú előadásáról, melyet a budapesti unitárius templomban tartott (1903). A *Szigligeti Társaság tagja volt. Szembeszállott mindennemű vallási elzárkózással, nem fogadta el a cionizmust. A bibliakritika módszerével megírt két egyenként háromkötetes irodalomtörténeti műve jelent meg Jeremiás és Ézsaiás próféták könyveiről (Bp. 1932, Nv. 1935). A 70. születésnapján elhangzott beszédeket ünnepi kötetbe foglalták (Nv. 1935).
Ady Endre: Rabbi a keresztyén templomban. (a-y) szignójú tárca a Budapesti *Napló 1903. dec. 8-i számában; újraközölve Ady Endre összes prózai művei IV. 1964. 18486. K. L. és Ady kézszorítását idézi Gáll Ernő: Tegnapi és mai önismeret. 1975. 388. Gaal György: Magyar nyelvű zsidó irodalom Romániában. Évkönyv. Kiadja a Magyar Izraeliták Országos képviselete. Bp. 1983/84.