Karácsonyi János (Gyula, 1858. dec. 15. 1929. jan. 1. Nagyvárad) történetíró. Róm. kat. teológiai tanulmányait Budapesten végezte, a nagyváradi püspöki líceumban az egyháztörténelem és egyházjog tanára, 19045-ben a budapesti egyetem hittudományi karának tanára, majd nagyváradi kanonok, 1923-tól címzetes püspök. A Századok c. budapesti történelmi szakfolyóirat munkatársa, cikkeit közölte a *Pásztortűz (1925). Tudásban, módszerben és termékenységben nemzedékének egyik kiemelkedő történetírója, az MTA és a KZST tagja. Tárgyilagos oknyomozással szólt hozzá a magyar és székely eredetkérdés, a honfoglalás, a nemzetségek problémájához vagy középkori okleveleink forráskritikájához, az Árpád-házi királyok birtokviszonyaihoz; a történelmi személyiségek közül Géza fejedelemről, I. István és I. László, valamint Kun László királyokról, az árgyesi püspökség történetéről, Hunyadi Jánosról és II. Rákóczi Ferencről értekezett. Gondos kutatásainak eredménye A hamis, hibás keletű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig (Bp. 1902). Romániában megjelent munkái: A vallon-olaszok *Erdélyben (Kv. 1923); A székelyek ősei és a székely magyarok (Kv. 1924); A magyar nemzet története 895-ig (Nv. 1924); A magyar nemzet áttérése a nyugati kereszténységre. 9971095 (Nv. 1926); A székely helynevek és a politika (Lugos 1927); Új adatok és új szempontok a székelyek régi történetéhez (Kv. 1927).
W. Gy. [Walter Gyula]: K. J. megírta *Erdély történetét. *Pásztortűz 1928/22. Csánki Dezső: K. J. Századok, Bp. 1929/13. Enciclopedia istoriografiei româneşti. Szerk. Ştefan Ştefănescu, 1978. 188.