Antal János (Budapest, 1907. okt. 17. – 1943. dec., Szovjetunió) – költő, író. Emigráns apjával, ~ Márk matematikussal került Kolozsvárra, itt már középiskolás korában a Napkelet munkatársa. Aktivista-futurista verseit Dienes László mint az „új világlelket kereső” ifjú költészet termékét mutatta be. Bécsi és párizsi tanulmányai során, majd budapesti letelepedése után is a Korunk munkatársa. Fülledt fiatalság c. regényrészlete itt jelenik meg 1930-ban. Művelődéstörténeti cikkei a proletárművészet kérdéseit elemzik. 1937-ben bebörtönözték; később tevékenyen részt vett a KMP illegális munkájában mint a baloldali írócsoport tagja, a népfront egyik szervezője, a 100%, Társadalmi Szemle és a Gondolat munkatársa és az illegális Kommunisták szerkesztője. 1942-ben büntetőszázaddal a keleti frontra került, tífuszban halt meg.
Művei: Verseskönyv (Becski Andorral, Kv. 1923); Szüzesség. Két lélek története (Kv. 1928).
Dienes László: A. J. és Becski Andor verseskönyve. Keleti Újság 1923 ápr. 25. Újraközölve „…sejtelme egy földindulásnak…” 1976. 121-24. – Antal Jánosné: A. J. Párttörténeti Közlemények, Bp. 1965/2. – Lázár Vilmos: Emlékezés A. J.-ra. Népszabadság, Bp. 1972. márc. 26.