Aszódy János (Arad, 1908. okt. 16. – 1976. nov. 24., Bukarest) – újságíró, szerkesztő. 1926-tól Temesvárt tisztviselő, a Korunk, Független Újság, Brassói Lapok munkatársa. Nemzetközi politikai cikkei, tanulmányai az imperialista agressziót, a fasiszta üzelmeket leplezik le. 1945-től az Igazság, 1947-től a Viaţa Sindicală főszerkesztője, 1948-tól 1950-ig az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó nemzetiségi osztályán a magyar alosztály vezetője. 1952-től a Flacăra főszerkesztője, 1957-től 1969-ig a Korunk bukaresti szerkesztője. Politikatörténeti tárcái magyar és román napilapokban s A Hét hasábjain jelentek meg.
Munkái: Így kezdődött… (az I. világháború kitörésének története, Tv. 1934); Petőfi, poetul domniei poporului (1949); Szaud-Arábia és az arab petróleum (1957, románul és németül is); Égő víz (A kőolaj története, 1959, románul is); Láthatatlan ellenség (ifjúsági regény, 1962 és 1969); Pagini din istoria vitezei (1967); Akcióban az Interpol (1969, románul is); A pokol zsoldosai. Az idegenlégió. Lapok a gyarmatosítás történetéből (románul 1974, magyarul 1975).