Bálint András (Bácsfalu, 1886. okt. 28. – 1962. júl. 25., Bácsfalu) – népművelő, helytörténész. Nagyenyeden szerzett tanítói oklevelet, a hosszúfalusi polgári iskola tanára, majd a hétfalusi gazdakörök vezetője, végül banktisztviselő. Irodalmi munkássága a Brassó megyei csángók történelmének feltárására irányult. 1923-tól 1935-ig társszerkesztője a Csángó Naptár köteteinek, ezekben ismertette a csángó települések múltját. Könyve jelent meg a sertéstenyésztésről (1933), nagyobb hétfalusi csángó helytörténeti munkája és népdalgyűjteménye kéziratban.
Bálint András (Bácsfalu, 1886. okt. 28. – 1962. júl. 25., Bácsfalu) – népművelő, helytörténész. Sepsiszentgyörgyön, majd Kolozsváron tanult, végül Nagyenyeden szerzett tanítói oklevelet. Családjában ő volt az első értelmiségi. A hosszúfalusi polgári iskola, majd a bácsfalusi népiskola tanítója volt 1914-ig. Ebben az időben tankönyvbírálatokat írt a minisztérium felkérésére. Az I. vihálgháborúban frontszolgálatot teljesített 1914–1918 között. 1918-tól Négyfaluban élt, és helyettes tanítóként dolgozott. 1919-től a hosszúfalusi alsó tagozatos evangélikus középiskolában tanított román nyelvet, földrajzot és történelmet, majd az iskola megbízott igazgatója volt. 1929 után ismét a hosszúfalusi iskola tanára, majd a Hétfalusi Népbank banktisztviselője.
Széles, magyarokból és románokból álló baráti köre volt. Részt vett a barcasági csángóság társadalmi és művelődési megmozdulásaiban, írt, és felolvasásokat tartott közművelődési és gazdasági kérdésekről. Hétfaluban könyvtárat szervezett, folyóiratokat rendelt, és beszerezte az Erdélyi Szépmíves Céh köteteit.
Irodalmi munkássága a Brassó megyei csángók történelmének feltárására irányult. Helytörténeti, néprajzi munkái, népdalgyűjteményei részben kéziratban maradtak meg. 1923-tól 1935-ig társszerkesztője a Csángó Naptár köteteinek, ezekben ismertette a csángó települések múltját.
A második világháború után a bácsfalusi gazdakör keretében füzetet adott ki a sertéstenyésztésről. A szecselvárosi fűrészgyár könyvelője lett 1956-os nyugdíjazásáig.
Az 1950-es évek második felében bejárta Hétfalu házait, és alapos néprajzi gyűjtőmunkát végzett, lejegyezte az akkor még évszázadok óta változatlan barcasági csángó népi kultúrát, és számos néprajzi tárgyat mentett meg munkásságával. E szerepvállalása miatt azonban a kommunizmus alatt háttérbe szorították: nem dolgozhatott többé pedagógusként, csak alkalmi munkákat tudott vállalni, volt egyházmegyei pénztáros és könyvelő. Nyugdíjazása után egyik alapítója és gyűjtője volt a szecselvárosi (négyfalui) csángó múzeumnak.
Munkái
Kötetei
A barcasági csángó-magyarok. Tíz csángó magyar falu története (monográfia-kézirat, 1959.)
Gyűjteményes kötetekben
Irodalom
Beke György: Bálint András, egy barcasági csángó helytörténész. Kortárs, 1984/1., 78–81. – Domokos Írisz Kamilla – Lőrincz Beatrix – Szőke Dóra: A pantallós és a harisnyás világ nem állt távol egymástól – Bálint Andrásról, a barcasági csángók egyik krónikásáról. Művelődés, 2022/2., 23–31.