Balogh Péter (Micske, 1920. júl. 30. – 1994. márc. 4., Bukarest) – szobrászművész. 1941-ben a nagybányai művésztelep növendéke, Budapesten az iparművészeti (1941–43), Bukarestben a képzőművészeti főiskola szobrászati szakosztályán (1948–53) végezte tanulmányait. Bukarestben él, nemcsak itt, hanem külföldön is bemutatkozott kiállításaival (Milánó 1969; Uppsala, Párizs 1972). Munkáinak jellemzője saját szavaival a „jelképes, gondolatfakasztó, áttételes ábrázolás”. Előszeretettel örökíti meg az irodalom és művészet jeles egyéniségeit, munkái közt szoborral Petőfi (bronz, 1954, 1958), Ady (műkő, 1956), Creangă (műkő, 1956), József Attila (gipsz, 1958), Csokonai (diófa, 1959), Bartók (ólom, 1961) és Benedek Elek (gipsz, 1972), művészi éremmel Jakó Zsigmond (1978), Lőrinczi László, Demény Lajos, Eugen Jebeleanu (1979) szerepel; bronzérmet készített Bethlen Gábor halálának 350. évfordulójára (1979).
Lőrinczi László: B. P. 50 éves. Új Élet 1970/16. Gazda József: Fémzene. B. P. szobrairól. Korunk 1973/5. Mezei József: Egy szobrász metamorfózisa. Korunk 1974/8.; uő: B. P. Kismonográfia, 1976.