Benedek István (Budapest, 1915. jan. 19.) – pszichológus, író. ~ Marcell fia, ~ Elek unokája. Mint orvostanhallgató 1936-tól Szondi Lipót gyógypedagógiai szemináriumának belső munkatársa Budapesten, 1944-ig üzemi orvos Csepelen. A Szondi-féle genotropizmus szellemében írta Ösztön és bűnözés (Bp. 1943) c. munkáját, majd 1945-től két éven át a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem lélektani tanszékén Bevezetés a sorsanalízisbe címmel elsőnek tette egyetemi tantárggyá Romániában a Szondi-tesztek és sorselemzések rendszerét, ami miatt szembekerült a pavlovi reflexológián alapuló marxista lélektani kísérletezéssel. 1947-ben Magyarországra távozott, Az ösztön világa (Bp. 1958) c. munkája már ott jelent meg, s viták pergőtüzébe került. Irodalmi sikereit vidéki munkaterápiás elmegyógyintézetekben szerzett tapasztalatainak irodalmi feldolgozásával aratta (Aranyketrec, Bp. 1957; Beszélgetés ideges emberekről, Bp. 1963), később általános tudomány- és művelődéstörténeti publicisztikával és előadásaival tűnt fel. Mesterét Szondi c. tanulmányában mutatta be a közönségnek (Új Írás, Bp. 1973/10–11). Monográfiát írt apja életéről és munkásságáról Benedek Marcell (Bp. 1977) címmel.
