Blédy Géza (Gyula, 1908. máj. 25. – 1962. jan. 13., Kolozsvár) – nyelvész, lexikográfus. Középiskolát Aradon végzett, a kolozsvári egyetem bölcsészeti karán 1930-ban szerzett tanári oklevelet, majd három éven át Párizsban romanisztikai tanulmányokat folytatott. Kezdetben középiskolai tanár Aradon, 1945-től a Bolyai Tudományegyetem román nyelvtudományi tanszékére kerül lektornak, közben szervező és irányító munkát végez a kolozsvári tanfelügyelőségen. 1955-től haláláig a romanisztika tanszékvezető tanára.
A román-magyar nyelvi kölcsönhatással és a román filológia történetével foglalkozott. A Román Nyelvatlasz és magyar vonatkozásai c. cikkével (Kristóf-emlékkönyv, Kv. 1939) elsőnek hívta fel a magyar nyelvészek figyelmét a romániai nyelvatlaszra mint a román-magyar nyelvi kapcsolatok kutatásának gazdag forrására. A magyar nyelv szókincsét ért román hatásról írt doktori értekezése önálló kötetben jelent meg Influenţa limbii române asupra limbii maghiare c. alatt Nagyszebenben (1942). Szerkesztésében jelentek meg 1943-44-ben a Kölcsey Egyesület kiadásában Aradon a fecskés könyvek. Mint lexikográfus 1954-ben litografálva adott ki, feleségével, a fizikus Vitályos Erzsébettel közösen, egy román-magyar fizikai szójegyzéket (Dicţionar român–maghiar de fizică). Feltárta Cipariu kutatásait a marosvásárhelyi Teleki-tékában (Iordan-emlékkönyv 1958), s a román nyelvészeti folyóiratokban számos magyar vonatkozásra mutatott rá. A magyar tannyelvű iskolák számára román tankönyveket szerkesztett.
Kelemen Béla: B. G. NyIrK 1962/2.