Bleyer György (Temesvár, 1907. jan. 21. – 1970. aug. 18., Düsseldorf) – építészettörténész. Középiskolát szülővárosában végzett, műépítészeti tanulmányait Stuttgartban és Zürichben folytatta, ahol mint diák a német kommunista mozgalomban vett részt, s Gaál Gábor révén kapcsolatba került Moholy Nagy Lászlóval. Előbb Temesvárt nyitott magán tervezőirodát, majd 1950-től bukaresti tervezőintézeteknél dolgozott. Városrendészeti és művészettörténeti cikkeivel a Korunkban már a 30-as években jelentkezett, gyakorlati munkapályáján felgyűlt tapasztalatait azonban csak a 60-as években kezdte szaktanulmányokba foglalni. Temesvárról írt urbanisztikai monográfiája kéziratban maradt, Gyulafehérvárról készített építészettörténeti jegyzeteiből egy részlet jelent meg (Korunk 1968/11), kéziratban maradt Ada-Kaleh monográfiája is. A brassói várrendszer kialakulásáról és fejlődéséről szóló tanulmányát hat folytatásban közölte az Új Idő (1969). Az ötvenéves Bauhaus c. tanulmánya (Korunk 1969/5) történeti visszapillantásában kitért a Korunk és a Bauhaus-mozgalom közvetlen kapcsolatára.
Munkái: Locuinţele oamenilor muncii de-alungul timpurilor (1957); Az építészeti tér lényegéről (Bp. 1969).