Boros Ferenc (Nagyvárad, 1908. ápr. 3. – 1963. jún. 30., Nagyvárad) – műfordító, novellista. A nagyváradi Gojdu Líceum után a kolozsvári ref. teológián végezte tanulmányait. 1950-től irodalmi titkár és fordító a nagyváradi Fáklya c. napilapnál, majd nyomdai korrektor. Egy novellájával (Túl a falon) díjat nyert a dél-erdélyi Havi Szemle pályázatán (1944), novellái jelentek meg az Utunkban és antológiákban. Vásárfia c. elbeszélését 1949-ben az Állami Könyvkiadó önálló füzetben jelentette meg. Ion Istrati, Cezar Petrescu, Ion Ghica írásaiból fordított magyarra (1952-ben Balogh András néven, majd saját neve alatt), románból tolmácsolt alkalmi színműveket a nagyváradi Népi Alkotások Háza műkedvelőinek, s a színház számára elkészítette Alexandru Ion Ştefănescu Camera fierbinte (Forró kamra) c. darabjának magyar fordítását.
Boros Ferenc (Nagyvárad, 1908. ápr. 3. – 1963. jún. 30., Nagyvárad) – lelkész, műfordító, novellista. A nagyváradi Premontrei Főgimnázium, majd Gojdu Líceum után a kolozsvári református teológián végezte tanulmányait. Diákévei alatt a nagyváradi Bethlen Gábor irodalmi önképzőkör elnöke volt, és megjelentek első írásai az Ifjú Erdély c. folyóiratban. 1930-tól segédlelkész a Bihar és Szatmár megyei egyházközségekben, Börvelyen, Hegyközkovácsiban, Belényes-Sonkolyoson, Királydarócon és Nagyvárad-Olasziban. 1933-tól parókus lelkész a Bihar megyei Gyanta községben. A második világháború végén, 1944. szeptember 24-én a román hadtest a településen hatalmas pusztítást végzett, felégették a parókiát, az egyház irattárát és a lelkészi család vagyonát. Boros Ferenc ezalatt egy munkatáborban volt fogságban a bihari hegyekben. Hazatérve a presbiteriumi jegyzőkönyvben részletesen leírta a pusztítást, 49 évvel később pedig fia, Boros Zoltán Fekete vasárnap címmel készített az anyagból dokumentumfilmet. A betelepült román kommunista hatalom több cikkben is megvádolta a lelkészt, aminek következtében letartóztatták, és egy hét börtönben töltött idő után pénzbüntetéssel engedték ki.
1949-ben lemondott lelkészi állásáról, és feleségével Nagyváradra költöztek. Tanárként, újságíróként és műfordítóként kezdett dolgozni. 1950-től irodalmi titkár és fordító lett a nagyváradi Fáklya c. napilapnál, majd nyomdai korrektor. Egy novellájával (Túl a falon) díjat nyert a dél-erdélyi Havi Szemle pályázatán (1944). Novellái jelentek meg az Utunkban és antológiákban. Vásárfia c. elbeszélését 1949-ben az Állami Könyvkiadó önálló füzetben jelentette meg. Ion Istrati, Cezar Petrescu, Ion Ghica írásaiból fordított magyarra (1952-ben Balogh András néven, majd saját neve alatt), románból tolmácsolt alkalmi színműveket a nagyváradi Népi Alkotások Háza műkedvelőinek, s a színház számára elkészítette Alexandru Ion Ştefănescu Camera fierbinte (Forró kamra) c. darabjának magyar fordítását.
Írói álneve: Balogh András.
Tagság: Bethlen Gábor irodalmi önképzőkör, Nagyvárad (elnök)
Munkái
Kötetei
Vásárfia (Buk., 1949.);
Kultúrtörténeti barangolás a barokk Nagyváradon (esszé. kéziratban, 1952.); A fekete rozsda (regény. kéziratban.); Itthon, Vita az ököllel, Zárás után, Bombatéma, Az utolsó cseléd, Kísértetek, Az első nap, Ahasvér az ajtó előtt, Árverés, Utolsó jelenés (novellák. kéziratban.); Az én vérem, Két élet, Családi fészek, Tréfa (színművek. kéziratban.); Adalékok a nagyváradi református egyház történetéhez (esszé. kéziratban.);
Gyűjteményes kötetekben
Vásárfia. In: 26 elbeszélő válogatott novellája (Buk., 1949.); Túl a falon (novella). Havi Szemle, 1944. aug.; Vásárfia (novella). Utunk, 1947. márc. 15.; Nagymosás (novella). Utunk, 1948. jan. 10.; A kupola alatt (esszé). Utunk, 1969. febr. 7., 14., 28.;
Fordítás
Cezar Petrescu: Megöltem egy embert. Utunk, 1956. szept. 14.; Cezar Petrescu: Sötét évek / Intunecare (Buk. 1957., második kiadás 1964.); Cezar Petrescu: Az apostol / Apostol. (Buk., 1959.); Ion A. Basarabescu: Hajtányon / Pe drezină, Amíg folyik a szertartás / Cît ține liturghia, Otthon / Acasă, Slatina felé / Spre Slatina. In: A román irodalom kis tükre III. kötet (Buk., 1963.); A. I. Stefanescu: A forró kamra / Camera fierbinte (színmű a nagyváradi Állami Színház részére); Ion Istrati: Jó úton / Bucurie (Balogh András néven. Buk., 1952.); Ion Ghica: Hajdani erkölcsök / Scrieri alese (Buk., 1963.);
Irodalom
A kupolafestő nyomában. Utunk, 1969. febr. 7. – A román irodalom kis tükre (Buk., 1981.) – A gyantai regormátus egyházközség történelmi múltjából. Református kalendárium, 1994, 73–109. –