Csukovits Sándor (Gyirót, 1872. febr. 23. – 1943. ápr. 2., Máramarossziget) – irodalomtörténész, műfordító. Kolozsvárt szerzett latin–magyar tanári képesítést. 1906-tól több mint két évtizeden át a temesvári piarista gimnáziumban tanított magyar irodalmat, itt jelent meg tanulmánya Eötvös Józsefről (1913) és Szigligeti Edéről (1914). Világháborús élményeit Háborús emberek és Virágos vonattól a kórágyig címmel két kötetben írta meg (Sopron 1915). Mint az Arany János Társaság főtitkára szerkesztette és kiadta az évi jelentéseket (1917-18). 1924-ben a Temesvári Újság számára Ion Agârbiceanu, 1926-ban A Hírnök számára Ion Luca Caragiale írásaiból fordított.
Csukovits Sándor (Gyirót, 1872. febr. 23. – 1943. ápr. 2., Máramarossziget) – irodalomtörténész, műfordító. 1884-től a soproni Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnáziumban diák,1890-től piarista növendék Kecskeméten a kegyes-tanítórendi katolikus főgimnáziumban, teológiát Nyitrán végzett. Kolozsvárt szerzett latin–magyar tanári képesítést (1898).
1894-től 1899-ig a mosonmagyaróvári kegyes-tanítórendi gimnáziumban papnövendékként tanított többek között latin és magyar nyelvet, földrajzot, számtant, szépírást, hittant, majd tanított a veszprémi katolikus gimnáziumban és a rózsahegyi katolikus főgimnáziumban. 1907–1926 között piarista rendtagként a temesvári piarista gimnáziumban tanított többek között magyar irodalmat, itt jelentetett meg tanulmányt Eötvös Józsefről (1913) és Szigligeti Edéről (1913). A budapesti Philologiai Társaság tagja 1898-tól.
Világháborús élményeit Háborús emberek és Virágos vonattól a kórágyig címmel két kötetben írta meg (Sopron, 1915). Mint az Arany János Társaság főtitkára szerkesztette és kiadta az évi jelentéseket (1917-18). 1924-ben a Temesvári Újság számára Ion Agârbiceanu, 1926-ban A Hírnök számára Ion Luca Caragiale írásaiból fordított. 1926-tól a máramarosszigeti piarista rendház főnöke, a Novaciatus igazgatója, a máramarosszigeti Katolikus Kör elnöke volt. Számos kulturális és irodalmi tevékenységben részt vett, több cikket, tárcát, elbeszélést megjelentetett.
Tagság: Arany János Társaság, Budapesti Philologiai Társaság (1898-tól)
Munkái
Kötetei
Virágos vonattól a kórágyig. Egy sebesült vitéz elbeszélése után (Sopron, 1915.); Háborús emberek (Sopron, 1915.)
Gyűjteményes kötetekben, folyóiratokban
Eötvös József, Temesvári kegyestanítórendi főgimnázium, 1913.; Szigligeti Ede, Temesvári kegyestanítórendi főgimnázium, 1914/11–24.; Az önkényuralom cenzúrás világából, Temesvári Hírlap, 1916/10.; Bolond Miska (Az első magyar humoros lap életéből), Temesvári Hírlap, 1916/14.; Józsi barátom írói hagyatéka, Erdélyi Lapok, 1936/24. (január); Párbaj szenteltvízzel, Erdélyi Lapok, 1936/44. (február); Az emberi agy működése, Erdélyi Lapok, 1936/56. (március); „Isten tisztességének megmaradásáért”. Sighet város rendelete 1595-ből, Erdélyi lapok 1936/106. (május)
Irodalom
Iskolai értesítők, Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1884, 1885. – Iskolai értesítők, Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1891, 1892. – Iskolai értesítők, Kegyestanítórendi gimnázium, Mosonmagyaróvár, 1894–1899. – Iskolai értesítők, Katolikus gimnázium, Veszprém, 1899. – Iskolai értesítők, Katolikus gimnázium, Rózsahegy, 1904. – Egyetemes Filológiai Közlöny, XXIII. évf. 1899. –
Both Ferenc: Ötven a temesvári piarista gimnázium történetéből (1885–1935) (szerk. Sas Péter), Bp., 2015. – Szirányi Gábor: Zongorabillentyűk 3. Temesvár „kis Mozartja” avagy az elveszett zongoraművész, Bp., 2019.