Delly-Szabó Géza (Somogycsurgó, 1883. máj. 19. – 1961. nov. 1., Kolozsvár) – zeneszerző. Szülővárosában végezte a tanítóképzőt, 1908-tól nyugalomba vonulásáig (1947) a kolozsvári evang. iskola tanítója. Első kolozsvári éveiben a helyi zenekonzervatóriumban Farkas Ödön növendéke. Mestere megbízásából 1910-től a zeneszerzési tanszakon összhangzattant tanított; 1925-től majdnem egy emberöltőn át vezette a nyomdászok Gutenberg ének- és zenekarát. Rövidebb ideig a fa-, bőr- és építőipari munkások szakszervezeti kórusainak karnagya is. Zenepedagógiai munkásságának eredményeként adta ki 1945-ben és 1947-ben a relatív szolmizáción alapuló gyakorlófüzeteit; módszertana (A solfége-tanítás új módszere, 1933), valamint háromkötetes hegedűiskolája (Gradus ad Paganini, 1939) kéziratban maradt. Bartók, Drăgoi, Kodály és maga gyűjtötte népdalokat és munkásfolklórt dolgozott fel énekkarra vagy énekhangra zongorakísérettel (Székely, csángó és kalotaszegi népdalok, Kv. 1925, 1927; Nótabokréta, 8 füzetben, Kv. 1935-36). Megzenésítette számos költő (Ady, Arany, Áprily, Bodor Pál, Gyóni Géza, Jékey Aladár, Kányádi Sándor, Petőfi, Reményik Sándor, Sipos Domokos, Tompa László, Walter Gyula) több versét. Sappho c. operáját (1917) Grillparzer nyomán, a Páter gvárdiánt (bemutatták Kolozsvárt 1946-ban) Bárd Oszkár szövegére írta. Zenés történelmi játéka, A kontár (1951) nem került színpadra. A klasszikus-romantikus hagyományokban gyökerezve dolgozta fel a népzenét.
D.-Sz. G. műveinek jegyzéke. Finta Zoltán előszavával. Kv. 1942. Lakatos István: D.-Sz. G. Színház és Mozi, Kv. 1946/11. Benkő András: D.-Sz. G. Utunk 1956/47.