Deutsek-Pásztai Géza (Görgényszentimre, 1892. okt. 30. – 1971. márc. 22., Kolozsvár) – jogász, közíró. A marosvásárhelyi ref. főgimnázium elvégzése után a kolozsvári egyetemen szerzett állam- és jogtudományi doktorátust. 1922-től ügyvéd Bánffyhunyadon. A Kós-féle „kalotaszegi frakció” tagjaként 1924-ben a brassói nagygyűlésen élesen támadta az OMP vezetőségét; 1927-ben a Magyar Néppárt titkára lett, s azóta Kolozsvárt működött. Politikai cikkeivel a napisajtóban, néhány verssel a Zord Idő hasábjain szerepelt. Tornya Gyula csákovai ügyvéddel együtt elkészítette s kibocsátotta A Népkisebbségi Törvény tervezete (Kv. 1928) c. kiadványt. 1930-tól az SZDP egyik vezetője, szakszervezeti jogtanácsos, a magánalkalmazottak és magántisztviselők országos egyesületének erdélyi elnöke. Részt vett az antifasiszta ellenállásban. 1945-től 1948-ig a munkajog tanára a Bolyai Tudományegyetemen. 1949-ben a szocialista törvényesség megsértésével bebörtönözték, 1960-ban rehabilitálták.
Mikó Imre: Huszonkét év. Bp. 1941. 72., 86. Kós Károly: Kalotaszegi vállalkozás. Korunk 1970/10.
Deutsek-Pásztai Géza (Görgényszentimre, 1892. okt. 30. – 1971. márc. 22., Kolozsvár) – jogász, közíró. Általános iskolát szülőfalujában végzett, 1910-ben érettségizett a marosvásárhelyi római katolikus főgimnáziumban. A kolozsvári egyetemen szerzett állam- és jogtudományi doktorátust. 1915–18 között töltötte katonai szolgálatát, majd néhány évi ügyvédbojtárkodás és segédmunkásság után 1922-től ügyvéd Bánffyhunyadon. A Kós-féle „kalotaszegi frakció” tagjaként 1924-ben a brassói nagygyűlésen élesen támadta az OMP vezetőségét; 1927-ben a Magyar Néppárt titkára lett, utána Kolozsvárt működött.
Politikai, jogi, szociológiai cikkeivel a Ellenzék, Mai Világ, Kolozsvári Friss Újság, Erdély, Nagyvárad napilapokban, néhány verssel a Zord Idő hasábjain szerepelt, ugyanitt külső munkatárs és szerkesztő az Előrénél. Tornya Gyula csákovai ügyvéddel együtt elkészítette s kibocsátotta A Népkisebbségi Törvény tervezete (Kv. 1928) c. kiadványt. 1930-tól az SZDP egyik vezetője, szakszervezeti jogtanácsos, a magánalkalmazottak és magántisztviselők országos egyesületének erdélyi elnöke. Részt vett az antifasiszta ellenállásban. 1945-től 1948-ig a munkajog tanára a Bolyai Tudományegyetemen. 1949-ben a szocialista törvényesség megsértésével internálták, bebörtönözték, 1960-ban rehabilitálták. Feljegyzései szerint: „1950. febr. 17-én több professzorral együtt internáltak, vádemelés és bírói eljárás nélkül 54 hónapon át szenvedtem, közben mindkét szemem világát elvesztettem. Szabadlábra helyezésem után érdemes nyugdíjat állapítottak meg számomra.”
Irodalom
Osváth Kálmán: Erdélyi Lexikon. Nv., 1928., személyi szócikk 61-62. old. – Mikó Imre: Huszonkét év. Bp. 1941. 72., 86. – Kós Károly: Kalotaszegi vállalkozás. Korunk 1970/10. – Veress Emőd, Konkoly Zsolt: Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen (1945–1959). Kvár 2016