Elekes Miklós (Óbecse, 1897. szept. 3. 1947. dec. 15., Kolozsvár) orvoslélektani szakíró. Felsőfokú tanulmányait Budapesten kezdte, mint medikus a kommün idején az ifjúmunkásmozgalom tevékeny részese volt. Tanulmányait Bécsben folytatta s Kolozsvárt fejezte be, ahol 1921-től 1928-ig az egyetem elmegyógyászati klinikájának tanársegédje, majd a Zsidó Kórház ideggyógyász főorvosa lett. 1944-ben deportálták, visszatérve orvosi gyakorlatot folytatott. 1947-től a kolozsvári ideg-elmegyógyászati intézet tiszteletbeli adjunktusa. Számos ideggyógyászati és idegszövettani munkája jelent meg hazai, valamint külföldi folyóiratokban, így az Archives de Neurologie, Archives de Neuropsyhiatrie, L’Encéphale, L’Art Médicale, Revue de Endocrinologie, Annales de Médicines s más francia, valamint német szaklapok hasábjain. Főleg a szifilisz, az érelmeszesedés és az epilepszia kórszövettanát, a kiütéses tífusz idegrendszeri elváltozásait, a mikroglia kóros reakcióit kutatta; eredményeit az idegszövettani szakmunkák is idézik. Orvoslélektani, művészettörténeti írásait több hazai folyóirat, köztük a *Korunk közölte, itt jelent meg 1936-ban I. P. Pavlov és a reflexológia c. írása, mely nálunk először emelte ki a feltételes reflex általános biológiai jelentőségét és a pavlovi tanítás értékét. Az EME orvostudományi szakosztályának rendes előadója, a vándorgyűlések és évkönyvek munkatársa. Fordításában jelent meg A. Julov Pavlov és az agy rejtelmei c. munkája (1949).
Kohn Hillel: Emlékezés egy marxista értelmiségire. *Korunk 1958/5.