Fehér Dezső (Borsodszentgyörgy, 1869. dec. 2. 1935. febr. 22., *Nagyvárad) író, újságíró. Pályáját 1887-ben Budapesten kezdte, ahol különböző napilapok és *élclapok munkatársa, 1889-től haláláig *Nagyváradon tevékenykedett. Előbb a *Nagyvárad c. lapot szerkesztette, 1898-ban a *Nagyváradi *Napló alapítója s élete végéig főszerkesztője. Mellette dolgozott segédszerkesztőként több mint két évig Ady Endre, akinek közírói és költői fejlődésére jelentős befolyást gyakorolt. Szerkesztésében a lap a vidéki magyar hírlapírás élvonalába került, és haladó, ellenzéki álláspontot képviselt. Cselekvően részt vett *Nagyvárad szellemi életében, alapító tagja a Szigligeti Társaságnak, kezdeményezője 1903-ban a *Nagyváradon megalakult Vidéki Újságírók Szövetségének, közreműködik a Holnap Társaság tevékenységében, lapjában teret ad a holnapos költőknek. 1919-ben alapító tagja a *nagyváradi *Ady Endre Társaságnak, és ugyanebben az évben közreműködik Tabéry Gézával a *Magyar Szó megindításában. A 20-as és 30-as években lapja, a *Nagyváradi *Napló a haladó romániai magyar szellemi élet egyik jelentős fóruma.
Összeállította és kortörténeti ismeretekkel bevezette Ady Endre publicisztikai írásainak első kötetét (Ha hív az acélhegyű ördög. Nv. 1927). Munkái: A félmilliós ternó (vígjáték, 1889); Kaleidoszkóp (prózai írások, Nv. 1894); Száz év (a *nagyváradi színészet évfordulójára, Nv. 1902); Mindörökké (elbeszélések, Nv. 1903). Posztumusz kötete a szerkesztésében megjelenő Bihar megye és *Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve (Hönig Sándorral, Nv. 1937).
Ady Endre: F. D. jubileuma. Nyugat 1914/2; újraközölve Ady Endre az irodalomról, Bp. 1961. 371-72. Gaál Gábor: Ady rejtélyes évei. *Korunk 1928/4; újraközölve Válogatott írások I. 1964. 220-22.