Fóris István (Tatrang, 1892. máj. 15. 1946 nyarán, Bukarest) szerkesztő, közíró. Középiskolai tanulmányait a brassói reáliskolában kezdte, ahol Marx és Engels műveit olvasva baloldali diákcsoportot szervezett. Ezért eltanácsolták, s tanulmányait Budapesten folytatta. Egy ideig Párizsban élt, 1914-ben bevonult, s mint tüzértiszt került az olasz frontra. 1918 végén mint a matematikai kar hallgatója a kommunistákhoz csatlakozott, s a kommün alatt párttevékenységet fejtett ki az egyetemen. A proletárdiktatúra leverése után hazajött, Rozvány Jenővel és Gyöngyösi Gyulával együtt bekapcsolódott a *Munkás, a brassói *Előre és *Világosság c. *munkáslapok szerkesztésébe, s e lapok betiltása után Tatrangon állított fel illegális nyomdát, amelynek kommunista propagandakiadványait maga szerkesztette és terjesztette. 1925-től a *Munkás szerkesztőségében dolgozott Bukarestben. 1930-tól az Înainte s a *Dolgozók Lapja munkatársa, az illegális Scînteia egyik szervezője. Hosszas börtönbüntetés (1931-35) után a Reporter, Atlas, Arena és Zorile c. román antifasiszta lapokban közöl cikkeket. Már diákkorában Ady költészetéért állt ki; több újságban fejtett ki szépirodalmi tevékenységet, de szigorú illegalitása miatt névtelenül írt. Az 1930-as Csángó Naptár két verset közöl (Veled vagyok, Üzenet) ezzel a megjegyzéssel: "Az olasz hadifogságban írta Fóris István tatrangi földműves." Ezek szerzőségének kérdése tisztázatlan.
Beke György: Csángó krónika. V. *Új Idő 1968. jún. 27. N. I. Florea: Ştefan Foriş (1892-1946). Analele de Istorie 1972/3.