Gál Elemér (Csíkszereda, 1929. febr. 28.) pedagógiai író. Középiskolát szülővárosában, a Róm. Kat. Főgimnáziumban végzett (1948), a Bolyai Tudományegyetemen magyar irodalom szakos oklevelet szerzett (1952). Pályáját Szatmáron középiskolai tanárként kezdte, ma általános iskolában tanít. Első cikkét az *Igazság közölte, módszertani, nevelési és publicisztikai írásai a *Tanügyi Újság és a *Szatmári Hírlap hasábjain jelennek meg. Kritikai írással jelentkezett az Utunkban is. Értekezése a tanulók alkotó íráskészségének fejlesztéséről a Beszéd és íráskészségfejlesztés c. pedagógiai gyűjteményben szerepel (1956), az V. osztályos olvasókönyv (1957) társszerzője.
Gál Elemér (Csíkszereda, 1929. febr. 28. – 2007. május 31., Eger) – író, pedagógiai író, tanár, szerkesztő. Gyermekkorát Csíkszeredában, Csíkzsögödön töltötte, ott is járt elemi iskolába. 1944 nyarán felvételt nyert a marosvásárhelyi Csaba Királyfi Gyorsfegyvernemi Hadapródiskolába, amelyet 1944 szeptemberében Vasvárra telepítettek. Ide vonult be 1944. október 1-jén. 1945 májusában mint kiskorú tanulót társaival szovjet hadifogságba, kényszermunkára hurcolták. 1945 októberében tért vissza az akkor már ismét Romániához tartozó Erdélybe. Középiskolát szülővárosában, a Róm. Kat. Főgimnáziumban végzett (1948), a Bolyai Tudományegyetemen magyar irodalom szakos oklevelet szerzett (1952). Pályáját Szatmárnémetiben középiskolai tanárként kezdte, később általános iskolai tanár, majd szaktanfelügyelő. 1976-ban tudományos fokozatot szerzett.
Első cikkét az Igazság közölte, módszertani, nevelési és publicisztikai írásai a Tanügyi Újság és a Szatmári Hírlap hasábjain jelennek meg. Kritikai írással jelentkezett az Utunkban is. Értekezése a tanulók alkotó íráskészségének fejlesztéséről a Beszéd és íráskészség-fejlesztés c. pedagógiai gyűjteményben szerepel (1956), az V. osztályos olvasókönyv (1957) társszerzője. Visszaemlékező írása jelent meg a diák Szilágyi Domokosról, egykori tanítványáról. Elbeszélései a Gyóntató (Bp., 1995), Gondolattánc (Bp., 2000), Távol Betlehem (Miskolc, 2000), Hármashatártalanul (Ungvár–Bp., 2004) c. antológiákban, meséi, novellái az Őszidő c. folyóiratban láttak napvilágot. Az 1990 és 1994 között megjelent Szamoshát című szépirodalmi, művelődési folyóirat főszerkesztője volt. Tanulmányt írt Az 1956-os forradalom kárvallott szemlélőiről, ezt 2006-ban egy évfordulós emlékkönyvben publikálták.
A Szent György Lovagrend tagjaként szerkesztette a rend kiadványait, előadásokat tartott. Munkájáért a rend tiszti kereszttel és az Örökös Tag címmel tüntette ki. 2006-ban vitézzé avatták.
Díjai: Irodalmi Nívódíj (2007, posztumusz)
Önálló kötetei
Héthavas. Őstörténeti hitregény (Eger, 2006, újrakiad. Csíksz., 2008); A szeretet vár valahol. Válogatás a szerző kisprózáiból (Eger, 2009)
Gyűjteményes kötetekben
A tanulók írásbeli alkotókészségének fejlesztése. In Beszéd és íráskészség-fejlesztés (1956); Szilágyi Domokos, a diák. In A költő életei (Buk., 1986); Az 1956-os forradalom kárvallott szemlélői. In: Évfordulós tanácskozások (Szatmárn. 2006)
Irodalom
Csíki olvasókönyv (szerk. Hermann Gusztáv Mihály, P. Buzogány Árpád. Csíksz., 2009)