Gyarmathi Sámuel emlékezete Az 1751-ben Kolozsvárott született és 1830-ban ugyanott, a Házsongárdi temetőben örök nyugalomra helyezett nyelvész, nevelő és orvos emlékezetének megőrzésére az első jelentős lépést Kállai Ferenc tette, amikor még 1832-ben megírta és a Nemzeti Társalkodó hasábjain közzétette életrajzát, mégpedig Gyarmathi azóta eltűnt naplójának felhasználásával.
A tudós sorsának és életművének korszerű monografikus feldolgozására a zilahi Wesselényi Kollégium tanára, M. *Nagy Ottó vállalkozott; az ő könyve (1944) mindmáig a legterjedelmesebb és legrészletesebb Gyarmathi-tanulmány; kiváló szakértelemmel és kritikai érzékkel elemzi Gyarmathi új nyelvhasonlító állásfoglalását, a finnugor nyelvek vizsgálására kidolgozott módszerét, a Göttingában 1799-ben megjelent Affinitas linguae hungaricae cum linguis fennicae originis grammatice demonstrata eredményeit és az életmű úttörő jelentőségét az egyetemes nyelvtudományban. Szabó T. Attila 1960-as tanulmányából tudjuk, hogy Gyarmathi nyelvhasonlításaiban számba vette a magyar nyelv román kölcsönszavait is.
Gyarmathi felvilágosítói munkásságát, "a közvetlen gyakorlati célokért vívott állandó küzdelmét" *Jancsó Elemér dolgozta fel. Természettudományos megalapozottságú és a nemzetgazdaság szolgálatába állított tevékenységéről, valamint orvosi munkásságáról *Spielmann József emlékezett meg. Zilahi tanári működéséről *Benkő Samu közölt ismeretlen adatokat. Tudománytörténeti jelentőségű leveleinek közzétételével Csűry Bálint, *Jancsó Elemér, Dani János, *Csetri Elek szerzett érdemeket. Gyarmathi Ifjabbik Robinson címmel kiadott Campe-fordításával és a vele kapcsolatosan felmerülő plagizáció kérdésével Benkő Loránd foglalkozott. *Murádin László Gyarmathi etimológiáinak hitelességét moldvai csángó népnyelvi adatokkal igazolta.
Születése 230. évfordulóján szülővárosa szabadegyetemén Szabó T. Attila idézte Gyarmathi emlékezetét. Tudománytörténeti jelentőségét így foglalta össze: "a) Az Okoskodva tanító magyar nyelvmesterben Gyarmathi megteremtette az első olyan magyar leíró nyelvtant, amely a magyar nyelv rendszerét a latin nyelvtől függetlenül s különleges nyelvi sajátosságok figyelembevételével mutatja be; b) Nagyon józan, nyelvi tényekre alapított szemlélettel közelítette meg Gyarmathi a nyelvi kölcsönhatás kérdését is, mikor a Vocabulariumban a környező nyelvekből a magyarba bekerült jövevényszó-anyagot tárgyilagosan megjelölte; c) E két, csak a magyar nyelvtudomány története szempontjából jelentős érdemén túl Gyarmathi az Affinitasszal egyetemes vonatkozásban is úttörő személyiség: az összehasonlító nyelvtudomány módszerének kezdeményezői közé tartozik."
(B. S.)
Csűry Bálint: Gy. S. levele Göttingából. Magyar Nyelv, Bp. 1929. 25862. M. *Nagy Ottó: Gy. S. élete és munkássága. Kv. 1944. *Benkő Samu: Adatok Gy. S. életrajzához. NyIrK 1958/14. *Jancsó Elemér: Gy. S. és a felvilágosodás. NyIrK 1959/14. *Murádin László: Gy. hiteléhez. Magyar Nyelv, Bp. 1959. 522. Szabó T. Attila: Román kölcsönszavaink Gy. S. nyelvhasonlításában. NyIrK 1960/34; uő: A nyelvrokonító józanság útján. *Korunk 1981/78. Dani JánosCsetri Elek: Gy. S. leveleihez. NyIrK 1971/1. Dankanits Ádám: "Meszes hegye vén mestere". *A Hét 1971/42. *Spielmann József: A közjó szolgálatában. 1976. 23, 251. Vámszer Márta: Gy. S. NyIrK 1980/2. *Csetri Elek: Gy. S. könyvtárából. NyIrK 1981/2.