Jász Dezső (Nagykároly, 1897. dec. 15. 1981. okt. 11. Berlin) szerkesztő, író, hadtörténész. 1919-ben munkatársa *Franyó Zoltán lapjának, a Vörös Lobogónak. A Magyar Tanácsköztársaság leverése után emigrációba kényszerült, Csehszlovákiában a Kassai *Munkás c. napilap munkatársa, majd meghívják Romániába, hogy az RKP Brassóban kiadott *Világosság c. magyar nyelvű központi lapját szerkessze. Az időközben betiltott lap helyett a marosvásárhelyi *Előre szerkesztését veszi át, majd ennek elhallgattatása után néhány időszaki kiadványt jelentet meg Proletár c. alatt. Bukarestbe költözése után Bortnyik Sándor fametszeteivel s az emigráció jeles íróinak közreműködésével a Májusi Emléklap c. kiadványt állította össze (1923). Ugyancsak Bukarestben indítja meg a *Munkás c. pártlapot (1923. máj. 27. 1924. ápr. 9.), amely a bekapcsolódó írók, köztük Kahána Mózes, valamint a *munkásriporterek és levelezők segítségével a román és magyar dolgozók összefogásának és közös osztályharcának lett erős fegyvere. A lap betiltásával egy időben ~-t megfosztják román állampolgárságától és kiutasítják.
További emigrációs pályáján a spanyol köztársasági hadsereg dandárparancsnoka, ill. hadműveleti főnöke, majd a francia ellenállási mozgalom egységparancsnoka. A háború után Berlinben letelepedve számos német, francia és spanyol nyelven, majd Budapesten magyarul megjelent munka szerzője; kiemelkedő műve, a Hugenották, a XVI. századbeli Franciaország katolikusprotestáns háborúinak körképe (1974). A sok közül egy c. emlékirata (1977) romániai működését is megvilágítja.
Grün Magda: Ötven éve jelent meg a bukaresti "Munkás". *Új Élet 1973/12.