Kardos Géza (Salgótarján, 1887. máj. 9. 1947. aug. 18. Temesvár) orvosi szakíró, szerkesztő. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Berlinben végezte. Az aradi állami gyermekmenhely igazgatója, 1928-tól Temesvárt gyermekgyógyász szakorvos. A Temesvárt megjelent *Orvosok Lapja főmunkatársa (192632), a lap folytatásaként kiadott *Therapia szerkesztője (193238).
Tanulmányaiban, tudományos előadásaiban és közleményeiben főleg a gyermekgyógyászat, gyermekvédelem és demográfia elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott, ismertetve a különböző gyermekvédelmi akciók s a csecsemőhalandóság terén elért eredményeit. Szerkesztésében s az *Orvosok Lapja kiadásában jelent meg az Erdélyi fürdőkalauz c. terjedelmes kiadvány (Tv. 1928), amely szakszerűen, de olvasmányos stílusban ismertette az összes erdélyi gyógyfürdőket, ásványvízforrásokat, üdülőhelyeket és szanatóriumokat. Ismeretterjesztő cikkeit az Aradi Közlöny, Erdélyi Hírlap, *Temesvári Hírlap és *Déli Hírlap közölte.
Fontosabb munkái különnyomatban: A kanyaró prophylaxisa (Tv. 1927); A járványos gyermekbénulás epidemológiája, diagnózisa és therápiája (Tv. 1928); Szoptatott csecsemők éhezése (Tv. 1930); A Heine-Medin betegség prophylaxisa (Tv. 1931); Észlelések a szállított csecsemőkön (Tv. 1939); A tuberkulózis elleni védekezés Calmette-féle oltással (Tv. 1940).