Király Péter (Szilágyzovány, 1868. szept. 22. 1933. jan. 6. Szilágyzovány) író. Középiskoláit Zilahon és Debrecenben végezte, főiskolai tanulmányait a debreceni jogakadémián, ahol a diákság Főiskolai Közlönyét is szerkesztette. A kolozsvári egyetemen jogi doktorátust szerzett; 1914-ig Debrecenben ügyvéd, a Függetlenségi Párt Debrecen c. hivatalos lapjának szerkesztője. Szabad szellemű és az osztrák uralom ellen írt cikkei miatt osztályellenes izgatás, felségsértés címén többször is perbe fogták és elítélték. Első kötete, A magyar nemzet pusztulása Debrecenben (1898), A rabság világából c. verseskötete (1901) és Vészkiáltások c. társadalompolitikai regénye (1904) Szegeden jelent meg, Magyar szocializmus c. tanulmánya Debrecenben (1904). Az I. világháborúból hazatérve szülőfalujában telepedett le, írásait a Szilágyság, Szilágy-Somlyó, *Brassói Lapok közölte. 1932-ben fejezte be kéziratban maradt Az üldözött c. háromrészes drámai költeményét, melyben életének viszontagságait örökíti meg.
(P. B.)
További munkái
Önvédelem (Debrecen, 1904); Király Péter hazafias ünnepi beszédei (Debrecen, 1908)
Gyűjteményes kötetekben
Háborúellenes hangulat, forradalmi események. In: Az SMK Búvár Körének kutatási anyagából (összeáll. Lévai József és Magyar József. Kaposvár, 1986)
(P. B.)