Kós András (1994 • 2014)

Kós András (Sztána, 1914. nov. 4. – 2010. jún. 11., Kolozsvár) – szobrászművész. ~ Károly fia, ~ Balázs, Károly, Koós Zsófia testvére. Középiskolai tanulmányait Bánffyhunyadon kezdte, és a kolozsvári Református Kollégiumban végezte be (1932), majd Temesvárt a Szépművészeti Akadémián szerzett rajztanári oklevelet (1938). Közben 1936 nyarán részt vesz egy falukutató tábor munkájában. 1940-ben Kolozsváron telepedik le, az Állami Polgári Fiúiskola rajztanára lesz, rajzot, kézimunkát és mezőgazdasági ismereteket oktat. 1941-ben a magyar művelődési kormányzat megbízza Bethlen Gábor Kolozsvárra szánt szobrának elkészítésével. Tervét elfogadják, de kivitelezésére a háború miatt nem kerül sor. 1944. októberben harctéri szolgálatra osztják be, 1945 májusában szovjet fogságba esik, fogolyként három évet tölt Örményországban, 1948-ban tér haza. Színházi díszlettervező Kolozsvárt (1948), a Magyar Művészeti Intézet Színházművészeti Karán adjunktus, rendező szakos diákoknak színpadismeretet, rajzot, makettkészítést és művészettörténetet tanít (1949), majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanszékvezetője nyugalomba vonulásáig (1950–80).

Már gyermekkorában saját meséit illusztrálta és nyomtatta ki apja sztánai műhelyében. 1939-ben Kolozsváron állít ki először a Barabás Miklós Céh fiataljainak csoportjával. Színpadi díszletet tervezett Szentimrei Jenő Csáki bíró lánya c. kalotaszegi balladája és Erkel Hunyadi László c. operája kolozsvári bemutatójához; elkészítette Tamási Áron Rügyek és reménység c. elbeszéléskötete (1935) és a Versekben tündöklő Erdély c. antológia (1941) címlapját. Művei közül kiemelkedik Bethlen Gábor-szoborterve, melyet 2003-ban avattak fel Nagyváradon. Kiállításon mutatta be a Bábolnai felkelés (bánpataki mészkő, 1957), Bolyai (bronz, 1965), Apáczai (tölgyfa, 1975), Déryné (körtefa, 1975) és Tótfalusi Kis Miklós (tölgyfa, 1976) fejszobrát. 2007-ben alkotásainak legjavából a Farkas utcai templom sekrestyéjében állandó kiállítás nyílt.

Újabb szobrairól szólva Gazda József a feszültségek és ellentét-elemek szerepét emeli ki: „Hallatlan energiákat szorít műveibe […] Minden mű a maga nemében kettős egység, s mint ilyen polarizált, ellentétpólusok szelídülnek benne egységgé.”

Vitacikkeiben Az Ima és az Akt c. alatt Brâncuşi és Korondy Jenő művészetét méltatta (Utunk 1977/48), s a megtámadott Nagy Imre védelmére kelt (Utunk 1978/29). Válogassuk meg szavainkat c. tanulmányában saját ars poeticáját fogalmazta meg, leszögezve a művészetkritikusok sürgette európai felzárkózással kapcsolatban: „… nem lenne-e kézenfekvőbb itthon kezdeni a fölzárkózást, egyelőre a magunk Európájához: saját magunkhoz, saját eszményeinkhez, saját törekvéseinkhez, Apáczai, Misztótfalusi, Mikes, Kőrösi Csoma Sándor szelleméhez?” (Korunk 1982/9). Művészetének reprezentatív bemutatására 1990-ben Kolozsvárt, 1991-ben a magyarországi Szentendrén került sor.

2010. június 11-én, 96-ik évében hunyt el Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben, az általa tervezett Kós-síremlék tövében helyezték végső nyugalomra.

 

Díjak: Magyar Királyi Vallás és Közoktatási Miniszter évi kőszobrászati díja (1942); Romániai Képzőművészek Szövetségének szobrászati I. díja (1968); Művelődési Érdemrend (1968); Pro Cultura Hungarica díj (1999); Kincses Kolozsvár Polgára kitüntetés (2008)

 

Önálló kiállításai

1967 Bukarest; 1969 Kolozsvár; 1972 Isztambul; 1979 Kolozsvár; 1990 Kolozsvár; 1991 Szentendre; 2007-ben állandó életmű-kiállítása nyílik a kolozsvári Farkas utcai református templom sekrestyéjében

 

Csoportos kiállításai

1939 Kolozsvár – Barabás Miklós Céh (BMC) fiataljai; 1941 Kolozsvár – BMC fiataljai; 1941 Budapest; 1942 Kolozsvár – VI. Képzőművészeti kiállítás; 1943 Kolozsvár – Műcsarnok megnyitó; 1943 Kolozsvár – BMC kiállítás; 1943 Marosvásárhely – BMC kiállítás; 1943, 1944 Budapest – Szépművészeti Múzeum; 1946, 1948–1950, 1953, 1955, 1956, 1959–1962, 1964, 1971, 1974, 1976 Kolozsvár; 1950, 1951, 1953, 1954., 1960, 1963, 1970 Bukarest; 1957, Szentpétervár; 1957, Moszkva; 1958., Minszk; 1958., Varsó; 1973, Eastbourne (Anglia); 1996., Kolozsvár – BMC; 1997, Marosvásárhely – BMC; 1999, Kolozsvár – BMC.

 

Önálló műve

Élet és rajz (Kv. 2004)

 

Gyűjteményes kötetekben

Az ima és az akt. Utunk, 1977. XII. 2.; Nagy Imre marad. Utunk, 1978. VI. 12.; Válaszaim a szerkesztő kérdésére. Utunk, 1978. VI. 23.; Válasszuk meg szavainkat. Korunk, 1982/9; Bevezető Paul Eugen hollandiai katalógusához. 1987/III.; Születésnapi köszöntő Barcsay Jenőhöz. In Tisztelet a Mesternek (emlékalbum. Szentendre, 1987); Megjegyzések Gazda József tanulmányához. Korunk, 1994/7; Deák Ferenc köszöntése (emlékalbum. 1995, Kv.); Bocskay Vince laudációja EMKE díjazása alkalmából. Művelődés, 1995/12; A műemlék védelméről. Értesítő. Az Erdélyi Református Egyházkerület hivatalos lapja, 1995/4-5; A propos! Szabadság, 1999. III. 25.; Válaszom Buzás Pál főszerkesztő-helyettes kérdéseire. Kalotaszeg, 1999. augusztus.

 

Irodalom

Borghida István: Az emberség szobrai. K. A. kiállítása; Ioan Noja: A bölcsesség szelleme. Kiállítási megnyitóbeszéd. Korunk 1979/7-8. Gazda József: A különbözőségek egysége. K. A. újabb szobrairól. Korunk 1989/9. Bihari József: Erdély szellemi ereje. Reformátusok Lapja Bp. 1990. máj. 27. Vetró Artúr: K. A. kiállításáról. Helikon 1990/23. Nekünk az érintetlen természet jelentette az otthont. Részlet Kós András és Sas Péter beszélgetőkönyvéből. Korunk, 2009/2. Németh Júlia: Kós András. Kolozsvár, 2003. uő: Kós András emlékezete. Művelődés, 2012/4.

 

ASZT. K. A. művészi munkásságáról. IM. 2357.