Kósa Ferenc (Nagyszalonta, 1934. dec. 23.) nyelvész. Tanulmányait a Bolyai Tudományegyetemen végezte Kolozsvárt (1958). Egy évig tanár Érsemjénben, 1959-től a Babeş-Bolyai Egyetem magyar tanszékén adjunktus. Kutatási területe a magyar nyelvtörténet.
1964-ben kezd hozzá többekkel az erdélyi magyar fazekasság szókincsének összegyűjtéséhez és feldolgozásához, anyagát a NyIrK folyamatosan közli. Ugyancsak itt jelent meg négy szaktanulmánya az emlékíró Apor Péter nyelvhasználatáról, így magánhangzóinak jelöléséről (1969/1), mássalhangzóinak nyúlásáról (1971/1), az apalatális-palatális hangviszonyról székely tájszólásában (1972/2) és magánhangzóinak sajátságairól (1973/1). Ezek nyomtatásban is megjelent doktori disszertációjának részei. Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárnak a III. (1982) kötettől szerkesztő munkatársa. Foglalkoztatják a székely *rovásírás kérdései, így feldolgozta az 1977-es földrengés után napvilágra került dálnoki rovásfeliratot (*Korunk 1981/3); s A székely rovásfeliratok nyelvtörténeti tanulságai címmel dolgozatot közölt a Nyelvészeti tanulmányok (1983) c. kötetben.
Műve: Apor Péter helyesírása és nyelvének hangállapota (1983).
(M. L.)
Balogh Dezső: K. F.: Apor Péter helyesírása és nyelvének hangállapota. NyIrK 1984/1. Péntek János: Egy vén dohogó helyesírása. *Korunk 1984/3.
1964-ben kezd hozzá többekkel az erdélyi magyar fazekasság szókincsének összegyűjtéséhez és feldolgozásához, anyagát a NyIrK folyamatosan közli. Ugyancsak itt jelent meg négy szaktanulmánya az emlékíró Apor Péter nyelvhasználatáról, így magánhangzóinak jelöléséről (1969/1), mássalhangzóinak nyúlásáról (1971/1), az apalatális-palatális hangviszonyról székely tájszólásában (1972/2) és magánhangzóinak sajátságairól (1973/1). Ezek nyomtatásban is megjelent doktori disszertációjának részei. Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárnak a III. (1982) kötettől szerkesztő munkatársa. Foglalkoztatják a székely rovásírás kérdései, így feldolgozta az 1977-es földrengés után napvilágra került dálnoki rovásfeliratot (Korunk 1981/3); A székely rovásfeliratok nyelvtörténeti tanulságai címmel dolgozatot közölt a Nyelvészeti tanulmányok (1983) c. kötetben.
Önálló műve
Apor Péter helyesírása és nyelvének hangállapota (1983).
(M. L.)
Gyűjteményes kötetekben
Gondolatok a székely rovásírás kutatásának lehetőségeiről és módjairól. In: Rovásírás a Kárpát-medencében (szerk. Sándor Klára. Szeged, 1992.); A nyelvi normák kialakulása és megszilárdulása. In: Tanulmányok nyelvről, irodalomról (szerk. Szabó Zoltán. Kv. 1992.); Kísérlet a vargyasi rovásfelirat megfejtésére. In: Kőrösi Csoma Sándor és a magyar nyelv (szerk. Gazda József. Ssztgy. 2003.); A romániai fazekasság magyar szakszókincsének egykori gyűjtéséről. In: Nyelvek és nyelvváltozatok (szerk. Benő Attila et al. Kv. 2007.)
Szerkesztés
Ferenczi Géza: Székely rovásírásos emlékeke (Szudvh. 1997.)
Irodalom
Balogh Dezső: K. F.: Apor Péter helyesírása és nyelvének hangállapota. NyIrK 1984/1. – Péntek János: Egy vén dohogó helyesírása. Korunk 1984/3.