Kolozsvár/Cluj Napoca, Rózsa u./str. Samuil Micu 12A/3     0040 264 597 450

Lakó Elemér (Kolozs, 1929. márc. 10. 1986. szept. 24. Kovászna) nyelvész, művelődéstörténész. A kolozsvári Piarista *Gimnázium elvégzése (1948) után a Bolyai Tudományegyetem filológiai karán magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett (1952). Nyelvészpályáját az egyetemen kezdte, már lektor, amikor 1958-ban az 1956-os magyar forradalommal való rokonszenvezése ürügyén börtönbe vetették s 15 évre ítélték. Szabadulása után (1964-68) a kolozsvári Napochim vállalatnál tisztviselő, majd haláláig főkönyvtáros az Akadémiai Könyvtárban.

Első írását a kalotaszegi nyelvjárás "e" hangjáról a NyIrK közölte (1969/1). Cikkei jelentek meg az Előre, Studii şi Cercetări de Bibliografie, Művelődés, Hargita, Dolgozó Nő, *Utunk hasábjain. Tanulmányai a Korunkban Kótsi Patkó János színháztörténetének egy felfedezett kézirattöredékéről (1977/12) és kolozsvári Comenius-nyomokról (1979/11) szólnak. A Művelődéstörténeti tanulmányok 1980-as kötetében a kolozsvári Unitárius Kollégiumnak az Akadémiai Könyvtárba került régi kéziratait ismertette, a cenzúra által letiltott 1983-as kötetben az Unitárius Kollégiumi könyvtár reformkori olvasónaplóit dolgozta fel (kéziratban). Régi kéziratokat kutatott fel s *tett közzé, így Bornemisza Anna Szakácskönyvét 1680-ból (1983) s lengyel nyelven Bogowie Fatszywi ismeretlen antikatolikus pamfletjét a XVI. századból (Varsó 1983).

Önálló kötetei: Bevezetés a magyar nyelv tanulmányozásába (egyetemi jegyzet, Kv. 1958); A kalotaszegi nyelvjárás magánhangzórendszere (1974).

Balogh Dezső: Újabb könyv Kalotaszeg nyelvjárásáról. *Utunk 1974/44. Gálffy Mózes: Kalotaszeg hangjai. *A Hét 1974/48.

Lakó Elemér (Kolozs, 1929. márc. 10. – 1986. szept. 24., Kovászna) – nyelvész, művelődéstörténész. A kolozsvári Piarista Gimnázium elvégzése (1948) után a Bolyai Tudományegyetem filológiai karán magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett (1952). Nyelvészpályáját az egyetemen kezdte, már adjunktus, amikor 1958-ban az 1956-os magyar forradalommal való rokonszenvezése ürügyén börtönbe vetették s 15 évre ítélték. Szabadulása után (1964–68) a kolozsvári Napochim vállalatnál tisztviselő, majd haláláig főkönyvtáros az Akadémiai Könyvtárban.

Első írását a kalotaszegi nyelvjárás e hangjáról a NyIrK közölte (1969/1). Cikkei jelentek meg az Előre, Studii şi Cercetări de Bibliografie, Művelődés, Hargita, Dolgozó Nő, Utunk hasábjain. Tanulmányai a Korunkban Kótsi Patkó János színháztörténetének egy felfedezett kézirattöredékéről (1977/12.) és kolozsvári Comenius-nyomokról (1979/11.) szólnak. A Művelődéstörténeti tanulmányok 1980-as kötetében a kolozsvári Unitárius Kollégiumnak az Akadémiai Könyvtárba került régi kéziratait ismertette, a cenzúra által letiltott 1983-as kötetben az unitárius kollégiumi könyvtár reformkori olvasónaplóit dolgozta fel. Régi kéziratokat kutatott fel s tett közzé, így Bornemisza Anna Szakácskönyvét 1680-ból (1983) s lengyel nyelven Bogowie Fatszywi ismeretlen antikatolikus pamfletjét a XVI. századból (Varsó 1983).

 

Önálló kötetei

Bevezetés a magyar nyelv tanulmányozásába (egyetemi jegyzet, Kv. 1958); A kalotaszegi nyelvjárás magánhangzórendszere (1974).

 

Gyűjteményes kötetben

A Kolozsvári Unitárius Kollégium könyvtára kölcsönzőinek magyar irodalmi és politikai olvasmányai 1813–1848 között (Erdélyi Múzeum, 1994/1-2. 51–74.)

 

Irodalom

Balogh Dezső: Újabb könyv Kalotaszeg nyelvjárásáról. Utunk 1974/44. – Gálffy Mózes: Kalotaszeg hangjai. A Hét 1974/48.

Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük