Lázár József (Temesvár, 1908. okt. 25. 1972. febr. 9. Kolozsvár) közíró, szerkesztő. Iskoláit szülővárosában végezte (1925), alkalmi munkákkal kereste kenyerét. Már ifjúkorában bekapcsolódott a forradalmi munkásmozgalomba. Első írását 1934-ben a *Déli Hírlap közölte, karcolatai, riportjai a Mai Nő, Falvak Népe, szociológiai reflexiói a *Korunk (1938-39) hasábjain jelentek meg. A II. világháború alatt munkatáborba került. A felszabadulás után a temesvári *Szabad Szó főszerkesztője (1945-48), az újjászervezett *Arany János Társaság alelnöke (1946-48). Az MNSZ Központi Bizottságának tagja, nemzetgyűlési képviselő, a *Világosság főszerkesztője (1949-52). Belső munkatársa a Romániai Magyar Szónak Bukarestben (1952), majd a Dolgozó Nőnek (1953-57), végül 1957-től az újrainduló *Korunknak, ahol az 1964/3-as számtól kezdve szerkesztőbizottsági tag. 1972-ben nyugalomba vonult.
A *Korunkban megjelent társadalmi elemzései konkrét helyszíni felmérések alapján igyekeznek megoldani a kor ellentmondásait. Említésre méltók Emberek a gyárban (1963/5), Amit nem fényképeztek (1964/6), Filmkockák egy üzem életéből (1966/8), Elmélkedés a bűnözésről (1968/7) és Gondolatok az emberi kapcsolatokról (1969/9) c. írásai.
Kántor Lajos: L. J. igazsága. *Utunk 1972/7.