Lengyel Loránd (Brassó, 1921. ápr. 19.) lutheránus teológiai író. Szülővárosa Róm. Kat. Gimnáziumában érettségizett (1940), a Ref. Theologia nagyenyedi tagozatán szerzett lutheránus lelkészi diplomát (1945). Brassói segédlelkész, vallástanár, 1946-tól a Bethlen Kollégium tanítóképzőjének tanára. Közben elvégzi a Bolyai Tudományegyetemen a pedagógia-lélektan-művészettörténet (1948) s a magyar nyelv és irodalom (1950) szakot. A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben tanársegéd, 1951-től előadótanár. Erlangeni tanulmányútja (1969) után megvédte Az istentisztelet homiletikai és liturgiai egysége c. disszertációját (1971), majd professzor 1984-től nyugalomba vonulásáig (1991).
Első írása a *Református Szemlében jelent meg. Dolgozatai elsősorban a liturgika, szónoklattan és egyházjog kérdéskörébe vágnak. Az egyházjog mint teológiai diszciplína c. tanulmánya a *Református Szemle után egy Glauben und dienen c. müncheni kiadványban németül is megjelent (1980). Gondolatok a barátságról c. írását az Evangélikus *Harangszó (1990/6), Az új Luther-kép körvonalai c. fejtegetését a *Református Szemle (1991/5) közölte.
Szaktárgya az ének-zene is. Megzenésítette Juhász Gyula, Ady, József Attila, Erdélyi József, Zelk Zoltán néhány versét, és *Csép Sándor Mátyás, az igazságos c. darabjához kísérőzenét szerzett (előadta a kolozsvári *rádió 1990. dec. 31.).
(G. Gy.)