Marton Manó (Kaposvár, 1874. ápr. 4. 1928. dec. 22. Budapest) újságíró, szerkesztő, költő. Fiatalon a Pécsi *Napló tudósítója, 1897-től a *Nagyvárad szerkesztője. 1911-ben indította meg Új *Nagyvárad c. napilapját, mely később mint *Estilap is megőrizte a főszerkesztése alatt kialakult, színes, mozgékony jellegét.
Első szépirodalmi próbálkozásainak az 1890-es években *Kiss József *A Hét hasábjain biztosított nyilvánosságot. Nyílt pályán (1909), Fiam, a huszár (1910) és A paróchiára besüt a nap (1914) c. darabjait a Szigligeti Színházban mutatták be, apróbb jeleneteit műkedvelők játszották. Színpadi cenzúra *Nagyváradon száz évvel ezelőtt c. cikke (*Nagyvárad, 1925. okt. 25.) korrajz. A *Magyar Szó és *Tavasz folyóiratok munkatársa. Új magyar anekdotakincs c. alatt négy folytatásban *Tóth Béla Szájról-szájra c. anekdotagyűjteményét (Bp. 1901) egészítette ki a *Tavasz hasábjain (1919-20).
Önálló kötetei: Mari és Marika. Még egyéb történetek (álnevén, Nv. 1919).
Álneve: Árva Pál.
(T. E.)
Zsolt Béla: M. M. huszonötéves újságírói működéséről. *Nagyvárad, napilap, 1920. aug. 31.