Mártonfi István (Szamosújvár, 1895. ápr. 23. 1966. szept. 19. Szilágysomlyó) orvosi szakíró. ~ László bátyja. Középiskolát szülővárosában és Kolozsvárt végzett, a *Ferenc József Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát (1919). *Jancsó Miklós belgyógyász asszisztense, majd Szilágysomlyón előbb magánrendelő, majd kórházi orvos. Mint művészi hajlamú ember szerepet vállalt a kisváros társadalmi és művelődési életében, szerkesztette és írta a Keserű Lapu c. helyi élclapot (1921-22). Egy időben a helyi kórház igazgató-főorvosa (1940-46). Bár a debreceni, pécsi, marosvásárhelyi egyetem meghívta tanárának, nem hagyta el Szilágysomlyót, s tudományos tevékenységét a kisvárosban folytatta. A nagyváradi Medicul Nou Új Orvos szerkesztőbizottsági tagja (1947). Nyugalomba vonult 1964-ben.
Tanulmányait a vörhenyjárvány leküzdéséről, légembóliák életveszélyességének elhárításáról a légmell kapcsán, érbefecskendezések okozta elzáródások megakadályozásáról s idegfájdalmak fenolkezeléses megszüntetéséről a kolozsvári Revista Medicală *Orvosi Szemle (1928), a budapesti Orvosi Hetilap (1942-56) és a nagyváradi Medicul Nou Új Orvos (1948) közölte. Fehéregyházy Lászlóval közösen írt szakmunkáját a vörösvértest-süllyedés és a fehérje egyszerű eljárással való kimutatásáról a bukaresti Egészségügyi Minisztérium újító-díjjal és oklevéllel jutalmazta (1948).
(S. J.)
Papp Béla: Hivatásérzet és emberszeretet. *Fáklya 1963/3. Sugár Erzsébet: Előzetes levél P. B.-nak Szilágysomlyóra. *A Hét 1975/4.