Mészáros Miklós (Kolozsvár, 1927. szept. 12.) földtudományi szakíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosa Piarista Főgimnáziumában kezdte, elvégezte az Állami Tanítóképzőt és különbözeti vizsgákkal az Unitárius Gimnáziumban érettségizett (1946). A Bolyai Tudományegyetemen geológia-földrajz szakos diplomát szerzett (1950); mint gyakornok, majd tanársegéd itt kezdte pályáját. Egyben tanár a Brassai Sámuel Líceumban, melynek egy éven át igazgatója is. Földtan-ásványtani disszertációját orosz nyelven a leningrádi egyetemen védte meg; a földtudományok doktora (1954). Hazatérve előadó tanár a Bolyai Tudományegyetemen és az egyesített Babeş-Bolyai Egyetemen, a földtan-földrajz kar prodékánja (1964-72), tanszékvezető tanára (1972-76); egyetemi tanár. A Romániai Földtani Társaság alelnöke.
Első írása oroszul Leningrádban jelent meg (1954). Tudományos érdeklődési köre a történeti geológia, tektonika és rétegtan. A hazai nannoplankton, vagyis puhatestű fauna kutatás kezdeményezője, a Nemzetközi Nannoplankton Egyesület alapító tagja. 130 tudományos dolgozata jelent meg romániai szakfolyóiratokban főleg románul, 36 pedig külföldön angol, német, orosz, szlovák, francia, magyar nyelven. Őshüllők a tetőfedő palában c. írását a Természet Világa (Bp. 1990/9), egy francia tanulmányát gyalui eocén leletekről a Bulletin de la Société Géologique Française (Párizs 1991) közli.
Kötetei: Fauna de moluste a depozitelor paleogene din nord-vestul Transilvaniei (1957); Lumi dispărute (1969); Coloşi printre vieţuitoarele străvechi (1976); Az őslények megmagyarázzák a kontinensek fejlődését (1979); Geológiai kislexikon (társszerkesztők Brassói Fuchs Herman, Gábos Lajos, Imreh József, Köblös Antal, Makkai János, Tőkés Tibor, Újvári József. 1983); Befejeződött a jégkorszak (1984).
Egyetemi jegyzetei: Általános geológia (Kv. 1958); Geologie istorică I-III (Kv. 1971-73); Stratigrafia I-II (Kv. 1981); Cuaternar (Kv. 1990).
(T. J.)