miniatűr könyv újabban minikönyv, azon apró- vagy törpekiadvány, melynek szedéstükre nem haladja meg a 100×100 mm-t. Nevezik liliputi és kolibri könyvnek is. Romániában közel se vált olyan divatossá, mint Magyarországon, ahol Mikrobibliofilok c. szakfolyóiratot is kiadtak (1971-87). A legrégibb magyar miniatűr könyvet 1820-ban Kolozsvárt nyomtatták a Református Kollégium betűivel Elein való megtérés gyümölcse c. alatt.
Ezt a hagyományt kísérelte meg újjáéleszteni 1976-ban a csíkszeredai nyomda, amikor 300 éves fennállása alkalmából Tőke András szerkesztésében 63×43 mm nagyságú, kétnyelvű miniatűr kötetben mutatta be a nyomda történetét 300 de ani de activitate tipografică în oraşul Miercurea-Ciuc 300 éves a csíkszeredai nyomdaipar címmel. *Nagy Imre festőművész háromnyelvű (román, német, magyar) 41×57 mm-es leporelló-katalógusát már e hagyomány jegyében adták ki ugyanott (1978).
A brassói nyomda Gheorghe Radu és Róth A. István szerkesztésében 1979-ben megjelent ex libris-katalógusa (51×30 mm), valamint a nagyszebeni ASTRA-könyvtár 1981-ben kiadott azonos méretű ex libris-katalógusa mutatja, hogy folytatólagosan is van érdeklődés ilyenszerű *bibliofil kiadványok iránt, sőt Csíkszeredában Mini c. 70×100 mm-es folyóirat is indult Murgu Pál szerkesztésében (1991).
(G. D.)
Tóth Kálmán: Kolibri és liliputi könyvek. *Korunk 1957/4. Gábor Dénes: Gondolatok a mikrobibliofiliáról. *Igazság 1985. júl. 28.