Molnár Sándor (Szatmárcseke, 1895. jún. 12. 1960. márc. 17. Arad) munkásíró, szerkesztő, műfordító. Csupán két elemi osztályt végzett szülőfalujában. A magyar kommün bukása után politikai menekültként telepedett le 1919-ben Petrozsényban, ahol mint csillés bányász kapott alkalmazást. Itt *Evien-Eisler Eugen tisztviselő barátjával közösen szerkeszti az Erdélyi könyv c. antológiát (1923) s a Zsilvölgyi *Napló c. társadalmi és szépirodalmi lapot (1924-40). Az Antonescu-diktatúra idején kereskedelmi utazó Aradon, ahol a diktatúra bukása után a *Szabadság napilap egyik szerkesztője (1945-48). Ezután könyvárusító, 1958-tól biztosítási ügynök.
Szinte évről évre jelennek meg verseskötetei bányász-korában; mint aradi szerkesztő, egyben műfordító is: Gheorghe V. Haiduc román íróval közösen jelenteti meg A gondolat virágai c. gyűjteményt, mely Eminescutól Beniucig negyven román szonett magyar fordítását tartalmazza ezzel az ajánlással: "…elismerés mindazoknak, akik a népek *testvériségének ügyét szolgálják." Kalendáriumot is kiadnak A *testvériség naptára (Arad 1946) címmel. Hagyatékában több versformába ültetett népmeséje szerepel, ezek kedvéért állított össze rímlexikont, 300 szónak adva meg a megillető rímet.
Legnagyobb részt Petrozsényban megjelent verseskötetei: Vágyak szigetén (1920); Könnyes zsoltárok (1921); Ilyen a szívem (1925); Tisztaság himnuszai (1926); Erdély országútján (1927); Álarc nélkül (Tîrgu Jiu 1929); Új tavaszvárás (1930); Igaz balladák (1934); Szabadság lobogója alatt (Arad 1946).
Prózakötetei: Vallomások könyve (önéletrajz, novellák, Hátszeg 1941); Az író *naplója (Arad 1945); Két szív egy keringőben (kisregény, Arad 1945).
(K. T.)