Monoki István, ifjabb (Kolozsvár, 1925. jún. 10.) orvosi szakíró. ~ István, idősb fia. Középiskoláit szülővárosa Piarista Gimnáziumában végezte (1944); főiskolai tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem orvostudományi karán kezdte, 1945-től a Bolyai Tudományegyetem orvostudományi karán folytatta, a marosvásárhelyi *OGYI általános orvosi karán szerzett diplomát (1950). Itt kezdte pályáját a kórbonctani tanszéken, 1956-tól a II. számú belgyógyászati klinikán tanársegéd, majd adjunktus, 1959-ben belgyógyász szakorvosi képesítést nyert, az orvostudományok doktora (1963), főorvos.
Kutatási tevékenysége kezdetben a daganatképződés és a belső elválasztású mirigyek kapcsolatának tanulmányozására irányult, majd a kollagén-betegségcsoportot vizsgálta, később kardiológiai kutatásokat végzett. Egyike a szívkatéterezés első romániai alkalmazóinak. Több mint 100 tudományos dolgozatát főleg az *Orvosi Szemle Revista Medicală, Medicina Internă és Morfologia Normală şi Patologică közli, Budapesten az Orvosi Hetilap és Urológia. Az *Új Élet Az orvos válaszol c. rovatának vezetője (1968-78), a *TETT első számának (1977) szakmai szerkesztője.
Munkái: Általános és részletes kórbonctani jegyzet (öt fejezet a kőnyomatos kiadványból, Mv. 1952-54); Szempontok az általános orvos belgyógyászati tevékenységéhez I-II (egyetemi jegyzet, munkatárs *Ferencz László és Kovalszki Péter, Mv. 1979, 1982); Belgyógyászati problémák az általános orvosi gyakorlatban I-II (kézikönyv, Kv. 1984, 1987).
(P. H. M.)
Vincze János: Korszerű orvosi segédkönyv. *Korunk 1985/4.