Nagy András (Magyarózd, 1899. jan. 24. 1974. szept. 9. Kolozsvár) egyházi író, szerkesztő. A nagyenyedi Bethlen Kollégiumban szerzett érettségi után (1917) tisztként vesz részt az I. világháborúban. Elvégzi az Erdélyi Református Egyházkerület Teológiai Fakultását Kolozsvárt, ahol a rövid életű Református Tanárképzőnek is hallgatója (1921). Ezután három szemeszteren át a bázeli egyetemen tanul, közben segédlelkész Tordán, Marosvásárhelyen. 1922-ben leteszi a második lelkészképesítő vizsgát, 1923-tól Szentgerice, 1925-től Nyárádszentbenedek választja lelkészének. 1933-ban teológiai magántanári vizsgát tesz Kolozsvárt, s a következő tanévben a bázeli egyetem meghívott ószövetségi előadója; 1936-tól a kolozsvári teológia ószövetségi tanszékének professzora. Az egyházkerület tanácsbírája (1937-42), az *IKE felügyelője. A debreceni Coetus Theologorum tagja (1940), az Evangéliumi Munkások Erdélyi Szövetségének elnöke (1943). Debrecenben doktorátust szerez (1945). A II. világháborút követő új rendszerben, a teológusképzés állami átszervezése után, 1952-57 között a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református karának dékánja. 1959-ben kényszernyugdíjazzák.
Első írásaival a Református Szemlében jelentkezett (1922). A *Református Család társszerkesztője (1929-44), az *Ifjú Erdély főszerkesztője (1940-44). Szentírásmagyarázatai itt s a Kiáltó Szó, Református Ifjúság, Lelkipásztor, Az Út, valamint a debreceni *Igazság és Élet hasábjain jelentek meg.
Önálló kötetei: Jeremia és kora (Kv. 1929); A váltság gondolata az Ótestamentumban (Kv. 1945).
Kozma Zsolt: N. A.-ra emlékezünk. Üzenet 1994-95/23-24; uő: A kolozsvári református teológia tanárainak életrajza 1895-1948. Kv. 1995.
(G. Gy.)